Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Elmöntek aztán, a szakácsné meg a szobalány a komornyikhoz, mert az asszony nem volt akkor se magánál, a grófné, hogy:- Lögyön olyan szíves, adják oda a kisbabát a grófnénak, mert ahogy a dajka pólyázgatta az ablakban a kis Sándort, hát égy sas madár lerepült, oszt elvitte pólyástul a kisbabát. El is mönt a lány. Hát, szánják mán még szégény grófnét! Az mög... azt a kisbabát mög Imrének hívták, Imre nevet kapott a körösztsígben, nagyon sajnálták a gyerékét, a komornyik is. Mondja oszt a felesége a komornyiknak, hogy:- Kedves férjem... ... így meg így van a sor a gróféknál...- ... hát mit csináljunk? Kérik a mi kisfiúnkat. Hát, mit csináljunk? Nagyon sajnálom...- Hát mán mit csináljunk? - azt mondja a komornyik a feleséginek - Hát mán inkább odaadjuk neki, ha mán így mögjárták, hát inkább odaadjuk nekik, hát még belepusztul szégíny asszony... Akkor osztán bépólyázták, szépen fölöltöztették a komornyikék az ő kisfiúkat, oszt bécsempézték a kisfiút a grófnéhoz. A gróf oszt erről nem tudott sémmit sé, mikor hazagyütt, akkor mán a felesége is jobban létt, oszt így égyütt örültek a kisbabának. Csak a komornyikné nagyon búsult a kisfia után. De azt mondta neki az ura:- Oda sé nézz, kedves feleségöm, mindig láthatjuk a fiunkat, itt van köztünk, mienk is lösz - azt mondja -, mög a gróféké is. Néha-néha té is mégcsókolhadd, kebledre ölelhedd saját gyermöködet, de mán mit csináljunk, ha így hozta a sors. És akkor boldogok voltak a grófék, nevelték a kisfiút nagy szeretettel, égyször osztán, sokára osztán az Eszter elmönt onnan, a gróféktúl, mert olyan tündér valami varázslatot hintött rá, oszt el köllött Eszternek ménni onnan, a gróféktúl. És mönt az erdőben, és ahogy mönt, ottan tanálkozott égy gyönyörű szép asszonnyal.- Na - azt mondja -, tégöd vártalak ide, és - azt mondja - mostan térád bízom a varázslatomat, mindént rád ruházok. Itt van ez a kisfiú... Majd mégcsapta a pálcával a barlang ajtaját a tündérasszony, és ott az Eszter eltűnt, mög a tündér is. S azt vötte észre az Eszter, hogy égy gyönyörű szép kis szobában tanálta magát. És ott volt a kisfiú is, akit ellopott a sas. És akkor azt mondta a tündér Eszternek: 190
