Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Állatmesék
- Nem baj, fiam... A többi testvérei is mögölelték, mögcsókolták egymást. Azt mondták:- Nem baj, ha szögíny vagy is, mink gazdagok vagyunk, möglöszöl velünk. Csináltak szép házat, és akkor azt mondja az öreg embör:- No, fiaim, most mán - azt mondja - van szép ház, mindönünk van, hála Istennek, most mán nősüljetök mög! Hát osztán, elindultak, hogy keresnek maguknak menyasszonynak valót. És akkor elindultak mind a hároman nősülni, a három fiú. Elmöntek a másik faluba, oszt ottan kerestek magukhoz való lányt. Oszt akkor mind a három kapott, tanált is magának valót, s akkor készültek a nagy menyegzőre. Az öreg embör oszt nagyon boldog lőtt, hogy mind a három fiát mögtanálta, visszamöntek, oszt mostan az öreg embör möghúzódhat mellettük öreg napjaira. És akkor elért a nagy nap, az esküvő napja. Nagy híre mönt a faluban, városban, hogy hát ennek a szögíny embömek mind a három fia mögnősült égyszörre. Kitűzték a lakodalmat, és aztán nagyon nagy lakodalmat csaptak. És akkor - még akkoriban három-négy napig tartottak a lakodalmak - az öregebb fiú azt mondja az apjának:- Apám! Majd - azt mondja- én löszök az apámmal, a két testvérömnek mög építsünk házat, oszt majd űk odamönnek lakni. Örült az öreg embör, hogyhát mégis van szíve a fiának, hogy olyan szeretettel gondol rá mög még a testvéreire is. A két fiának építöttek házat, külön-külön, házat, és akkor azok elmöntek onnan lakni, az öregebb fiával maradt az apja, és ű viselte az öreg embörnek a gondját. S akkor születőit a fiának családja, és az öreg embör nagy örömmel, nagy boldogsággal ápolgatta, ringatgatta a kis unokáját a tárgyin. Amazoknak is osztán lőtt családjuk, eljárogattak oda is, a másik fiaihoz, nagy szeretettel voltak... Az unokák, űk is szerették az öregapjukat. És aztán égyször mögbetegedött az öreg embör, és nem is gyógyult föl, möghalt. És akkor eltemették, sokáig gyászolták... És akkor nyőtt,* szaporodott a család. Az öregebb fiának volt négy fia, a kisebbik fiának volt kettő, a középsőnek volt hat. Éltek boldogságban, szeretetben, szerették mint testvér egymást. Ha tanácsra szorultak, egymásnak tanácsot adtak, szeretetben éltek együtt. És még most is élnek, ha mög nem haltak! 18
