Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
Elindult, mönt, mönt, möndögélt, de még nagyon sok mérföldeket köllött neki vándorolni... Ahogy mén, egy patakhoz ért. Ottan három asszony nagyon mosott égy ingöt. Mikor odaér, azt mondja:- Mit csinálnak? Mit mosnak?- Hát, égy vérös ingöt mosunk mán évek óta, és nem bírjuk a vért belűle kimosni!- Hát, hogy lőhet az?- Nem tudjuk, miféle vér az, de haragszunk is, mert nem tudjuk kimosni belűle. Ilyen csudálatos ing lőhet ez! A királyfi nagy jutalmat ígért annak, aki ki tudja az ingbűi mosni a vért.- Adjátok mán ide, majd én kimosom, hátha én ki tudom mosni belűle!- Hát, Istenadta pohossá* - állapotos volt! -, hát mit akarsz, té tudnád kimosni, mikor mink mán évek úta nem bírjuk belűle kimosni? Elszomorodott, hogy nem adták oda neki. Kérdözte, hogy a király őfölsíge merre lakik.- Hát, itt lakik! Itt van ez a kastély, ebben lakik!- Én adnék égy aranyorsót magának, möghagyna égyször hálni az ekhopalotában! (A király melletti szoba.) A király mög mindön éjszaka álommézet ivott. Aztán akkor éjszaka bémönt a szobába, és az ablakban nagyon sírt, sírt az Erzsiké. A király nem hallotta mög, mert álommézet ivott. Osztán mikor másnap mögen arra járt, akkor is mosták az ingöt.- Ugyan, adják mán ide, nem tudni, hátha az én kezemben kimén a vér belűle! Mán akkor gondolta, hogy hátha az ű urának az inge. Ódámén mögen az asszonyokhoz:- Jól van, no! Mossa ki, ha olyan nagyon moshatnék! Próbálja mög, ha gondolja, hogy ki tudja mosni! Hozzáfog mosni, mihán hozzátötte a kézit, mindjárt kigyütt belűle a vér. Nagyon mögörültek az asszonyok, és möntek mögvinni az örömhírt a királynak, hogy kimosták az ingibűl a vért.- Király őfölsége, kimönt a vér az ingbűi!- Hogyhogy? Hogy lőhet az, hogy kimostátok, mikor már évek úta mossátok, oszt nem mönt ki?- Igön, évek úta, de most osztán mán kimönt! 121
