Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Adattár
szövegezése igyekezett megfelelni annak, hogy azok önállóan is értelmezhetők legyenek. Ez viszont kényszerű ismétlésekkel járt, különösen a helyszínek és az egyes alakulatok megjelölésekor. Néhány, többek számára is tragikus esemény leírása az első előfordulásnál olvasható, a továbbiakban csak utalás történik ennek helyére. A hátramaradt hozzátartozók hadigondozási ellátásának esetenkénti megemlítése az elhalálozás tényét, illetve az ahhoz vezető betegség háborús eredetét hivatott megerősíteni. Részben e célt szolgálják a hősi emlékműre vagy emléktáblára alkalmanként tett utalások is. A felhasznált sokrétű forrásanyagot a személyi rész után külön jegyzék ismerteti. A szócikkekben csak ott történik hivatkozás az előfordulásra, és csak általánosságban, ahol a forráskritika azt megkívánja, ahol származási helye segíthet megítélni az információ súlyát. A források feltárása során azonban minden értékelhető adat lelőhelyét feljegyeztük, így azok vissza is kereshetők. A főbb forráscsoportonként szoros betűrendbe sorolt sok ezer cédula megőrzésre a városi levéltárba került. Az összeállítás bár a teljesség igényével készült, a névsor - nem is az immár több emberöltőnyi távolság, inkább a források eredendően hézagos volta miatt - mégsem tekinthető teljesnek. A hiányzó áldozatok leghamarabb a még egyedülálló, vagyontalan eltűntek közül kerülhettek ki, akiknek vissza nem térése szükségszerűen nem vont maga után hivatali eljárást, amelynek iratai egyéb híján tanúskodhatnának a sorsukról. A szócikkek egy-egy elejtett utalás nyomán sokszor csak töredékekből álltak össze, ami magában hordozza a tévedés lehetőségét. Maguk a hivatalos iratok is gyakran egymástól eltérő, egymásnak olykor ellent is mondó adatokat tartalmaznak. Az alapváltozattól eltérő információ zárójelben olvasható, a csupán valószínűsíthető adatok előtt pedig kérdőjel utal a bizonytalanságra. Nem zárható ki, hogy a névsorba túlélők is bekerültek, akik esetében csak az eltűnés ténye volt bizonyos, és háborús elhalálozásuk bár erősen, de csak valószínűsíthető, vagy akiknek a harcok zűrzavarában a halálhíre kelt, esetleg azt hivatalosan is jelentették. Mentségül a szándék szolgálhat, amely a város egyetlen szóba jöhető hősi halottját sem kívánta a névtelenségben hagyni. Az adatgyűjtést mindenesetre nem lehet lezártnak tekinteni. A városi levéltár ezért a jövőben is várja adattárához a kiegészítéseket, pontosításokat, és ahol szükséges, a helyreigazító közléseket. Köszönetét mondunk az adatok felkutatásához megértő segítséget nyújtó hivataloknak és intézményeknek: Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (Anyakönyvi részleg), Csongrád Megyei Levéltár (Szeged) és annak hódmezővásárhelyi, valamint szentesi levéltára, Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatala (Debrecen), Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség, Hódmezővásárhely-Belvárosi Római Katolikus Egyházközség, Németh László Városi Könyvtár, Bethlen Gábor Református Gimnázium, Somogyi Könyvtár (Szeged), Orosházi Városi Könyvtár, Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Mártély Község Polgármesteri Hivatala, Békés Megyei Levéltár Gyulai Fióklevéltára, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Budapest); továbbá a Városi Televízió, a Rádió 7, A 7 napról hetilap és a Délvilág szerkesztősége. Külön köszönettel tartozunk a féltve őrzött családi dokumentumokat, fényképeket rendelkezésre bocsátó magánszemélyeknek. A bevezető fejezetet illusztráló archív felvételek nagyobb részt a Tornyai János Múzeum (Szabó Gyula tanító, tartalékos főhadnagy harctéri fotóalbuma), a helyi levéltár és Hegyi Endre gyűjteményéből származnak. Megköszönjük Laurencz Dénes önzetlen segítségét, amiért az 1920 után megjelent helyi sajtóból általa kigyűjtött adatokat a rendelkezésünkre bocsátotta. 66
