Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)

Bevezető - Gyóni Géza: Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket,

Hosszú, csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakító csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a Szán folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sírva rikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengene mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve, Krisztusom, mi kell még!

krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Arjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind;

S hitetlen gőgjében akit sosem ismert,

Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent. Magyar vérem ellen soha-soha többet!

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Gyóni Géza (1884-1917)