Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - A város embervesztesége
A júniusban meginduló Kerenszkij-offenzíva a lovascsapatok közül először a Halicztól délre hadosztályt érintette. Az immár gyalogosított huszárok ezekben a harcokban jelentős szolgálatot tettek a tőlük északra lévő csapatoknak. Az ellentámadás során kezdetben tartalékként nyomultak előre, majd augusztus 2-án Czemowitz közelében már támadásra indultak a Hlinitzától keletre levő magaslatok ellen. A Pruton átgázoló huszárok azonban elszigetelten maradtak és súlyos veszteséget szenvedtek. Czemowitz elfoglalását követően az arcvonal augusztus 17-én elérte a Monarchia határát jelentő toporoutz-raranczei vonalat. Hadvezetőségünk megállott itt, a hadosztálynak viszont még el kellett foglalnia az arcvonala előtt lévő, harcászati szempontból fontos Dolzok magaslatot. A csapatok fokozatos kivonásával a keleti hadszíntéren maradt 2. lovashadosztály védelmi állásai Rarancze és a Prut között mintegy 15 kilométer hosszúságot tettek ki. Az előttük volt oroszokat románok váltották fel. A hadosztály február 27-én Rakitnánál átlépte a besszarábiai határt, és a fegyverszüneti szerződés értelmében a visszavonuló románok mögött Lipkany-Brzezany vonaláig nyomult előre. Innen március 15-én Odessza környékére szállították az Ukrajna megszállására, karhatalmi célokra (vasútbiztosítás, a lakosság lefegyverzése, gabonabegyűjtés stb.) megalakított Keleti hadsereg kötelékében. A megszálló csapatok 1918 novemberében vonultak ki Ukrajnából, és a huszárezredek fárasztó, veszélyes menetelés után bevonultak póttesteikhez. A VÁROS EMBER VESZTESÉGE Magyarország első világháborús emberveszteségéről csak becsült adataink vannak, és a háborúk természetéből adódóan ez mondható el a többi hadviselő állam esetében is. A volt közös hadügyminisztérium által összeállított és a közvélemény tájékoztatására folyamatosan közreadott veszteségkimutatások eleve hiányosak maradtak, és érthetően nem tudtak számot adni a sebesültként vagy hadifogolyként feltüntetett személyek további sorsáról sem. A közös hadügyminisztériumnak a veszteségkimutatások alapján nyert adatai szerint a Magyar Birodalom veszteségei az 1914. július 26. és 1918. november 6. közötti időben halottakban 380 774, sebesültekben 743 359, eltűntekben 399 555, hadifoglyokban pedig 614 808 fő volt. Ezek szerint a birodalom minden ezer lakosából több mint 18 meghalt, 36 megsebesült, több mint 19 eltűnt és közel 30 hadifogságba jutott. Az összes veszteség ezer lakosonként 103,7 fő, ezzel szemben Ausztria minden ezer lakosából „csak” 99,4, Bosznia és Hercegovina pedig 81 fő áldozatot hozott. Veszteségünk ma is általánosan elfogadott mértékét a M. kir. Belügyminisztérium háborús veszteségekkel és hadisírokkal foglalkozó III. osztálya állapította meg a 20-as évek közepén. A háborús tapasztalatok alapján ekkor az eltűntként szereplők egyharmadát, valamint a megmaradó kétharmaddal kiegészített hadifogolylétszám egyhatodát hozzáadták a harctéren kétségkívül elesettek számához. Az így helyesbített adatok szerint a Magyar Birodalom világháborúban szenvedett veszteségei halottakban, halottnak tekinthető eltűntekben és hadifoglyokban 660 821, sebesültekben 743 359, hadifoglyokban pedig 734 316 36
