Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Lovasság
erős tüzérségi tűz alatt állottak, július 6-án délután pedig, amikor az oroszok a lengyel légió vonalát áttörték, lépésről lépésre hátrálva visszavonultak a túlerő elől. A Stochod partján, a toboli hídfőnél augusztus 19-én támadásra rendelt 4. huszárezredet az ellenség bekerítette. Egykorú feljegyzés szerint veszteségük itt elérte a 80 százalékot.67 Július végén all. lovashadosztályt Marosvásárhelyre szállították. Hiányait pótolták és a román hadüzenettel számolva augusztus végén az orosz-román-erdélyi hármashatárra irányították. A hadosztály Dornawatra vidékén állt ellent a Bukovina legszélső területén túlerőben levő oroszoknak, és sikeres védelmi harcot vívott a fokozott hévvel támadó románokkal is. A november elején megindult orosz tehermentesítő tömegtámadások után az arcvonal 1917. január végén csendesedett le. A 1. lovashadosztályt Magyarországon át szintén Erdélybe szállították. Részt vett a nagyszebeni csatában és az Uz völgyében, kétheti üldözéssel Erdély megtisztításában az ellenségtől. Egynapi pihenő után ismét harcba vetették az Ojtoznál heves ellentámadásba átmenő románok ellen, majd november elején átirányították a berecki havasokra. A Havasalföld északi részén levő hegyszorosokban vívott nehéz harcok befejeztével Gerok német gyalogsági tábornok parancsában elismerését fejezte ki a 4. huszárezrednek. A keleti (orosz-román) arcvonalon 1917 nyaráig nem voltak különösebb harcok. A Kerenszkij-offenzíva kifulladását követő ellentámadás keretében all. lovashadosztály augusztus 27-én kezdte meg az üldözést a Moldova völgyében. Távolabb, délre az Ojtoz- vidékén, a románok indítottak offenzívát a magyar—német-osztrák vonalak ellen, ez azonban összeomlott az 1. lovashadosztály ellenállásán. A hadosztály huszárjai részt vettek a tíz napon át tartó, az egyesült orosz-román hadseregnek némi térnyerést eredményező marasesti ütközetben is. A breszt-litovszki tárgyalások alapján december 7-én fegyverszünet jött létre az oroszokkal. A felszabadult hadosztályokat kivonták az orosz arcvonalról, és megindult áradatuk dél felé. All. honvéd lovashadosztályt és a 12. lovasított lövészosztályt májusban szállították az olasz hadszíntérre. Az átszervezés nyomán ez utóbbiba tartozott 1918-ban a 4. huszárezred, amelynek 1-6. lovasszázada lovasítva gyaloghadosztályokhoz és gyalogdandárokhoz beosztott lovasság volt. A 11. lovashadosztály lóról leszállt lovasai júniusban részt vettek a Piave-menti 1. csatában. A Piavén a 9. és az 5. huszárezred kelt át, a 2. és 3. ezred a Montellóval szemben a védelmi állásokat szállta meg. A hadosztály átkelt szakaszai alig jöttek vissza, az olaszok máris támadták őket, de minden támadást visszavertek. A 12. lovasított lövészhadosztály augusztus 10-én került arcvonalba a Piave mellett, all. lovashadosztály bal- szárnyán. Ez utóbbi augusztus elejétől egy hónapig tartalékban volt az arcvonal mögött, majd Piave di Solighetto környékén védelmi állásokba vonult. Az október 26-a és 27-e közötti éjjelen hatalmas tüzérségi előkészítéssel bevezetett olasz offenzíva, a 2. Piave-menti csata kezdetekor lovashadosztályaink közül már csupán a 11. és 12. tartózkodott az arcvonalban. A 12. lovashadosztály ekkor már jobbára cseh kiegészítésű volt. Arcvonalszakaszukon október 26-án éjjel az olaszok átkeltek a Piavén és a 11. hadosztály ellen fordultak. A visszavonuló hadosztály kikerült az olaszok gyűrűjéből, és a november 3-án kihirdetett fegyverszünetig állandó harcban vonult vissza. Klagenfurton, Laibachon át teljes felszereléssel és fegyverzettel saját lábon érkezett meg Körmendre, onnan vasúton szállították haza. 34
