Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - Lovasság
hámozó 1. század 150 emberéből csak 42 tért vissza, az 5. századból 26 huszár maradt meg lovastól épségben.65 Lovasságunkat már a békében támadó szellemben, főleg lovasrohamra nevelték, felszerelését és tűzerejét is a lovasharcnak megfelelően állapították meg. így a kézitusa alatt a bajtárs könnyebb felismerését szolgáló színes díszruhában, kevés tüzérséggel és géppuskával, szurony, gyalogsági ásó nélkül indították el. A halálfélelmet nem ismerő lovasrohamok a magyar lovasságnak hamar megszerezték a „vörösördög” jelzőt, ugyanakkor súlyos véráldozatokkal jártak a gyorstüzelő fegyverek korában, amikor az orosz lovasság általában már kerülte a lovasharcot. A hadvezetőség korán felismerni kényszerült, hogy lovasságát helytelenül szerelte fel. Decembertől a pótlások már többnyire csukaszürke egyenruhában érkeztek, gyalogsági ásóval és lehajtható szuronyú karabéllyal felszerelve. A ló nélkül maradt huszárokból már minden lovasezrednek volt egy gyalogszázada, ezeket hadosztályonként külön osztályba vonták össze, amit később lövészosztálynak neveztek. A sikertelen nyári hadjárat után megkezdődött a világháború számunkra legrettenetesebb visszavonulása. A felázott, mély utakon éjjel-nappal menetelt a sok nehéz harcban kimerült, kiéhezett és lerongyolódott, lőszerhiánnyal küzdő és a kolera által is tizedelt gyalogság. A csapatok, valamint a körülményesen haladó írének visszavonulásának biztosítására a már nagyon kis létszámú, gyenge tűzerejű, kifáradt lovashadosztályok mindent megtettek. All. lovashadosztály szeptember 20-áig a 3. és 4. hadsereg visszavonulását fedezve hátrált Lembergen és Przemyslen át a San folyóig. A hadtörténetírás kiemeli a szegedi huszárok szeptember 13-ai fegyvertényét, amikor a Seredenka patak mellett az orosz előnyomulást késleltetve két hadtest gyalogságát is megmentették.66 A 4. hadsereg gyalogsága a hadjáratban ütközetlétszámának 68 százalékát veszítette el, míg lovasságának vesztesége, beleértve all. honvéd lovashadosztályt és a későbbiekben szóba kerülő 2. lovashadosztályt is, 63 százalék volt. A lovasságot ősszel, az új támadó hadjárat alatt sem akarták nélkülözni, az ember- és lóállomány szakadatlan hajszolása azonban idővel szükségszerűen megbosszulta magát. A gyorsan mozgó lovastestek gyakorta változó hadműveleti beosztását e bevezetés keretein belül lehetetlen volna végigkövetni, legfeljebb háborús szereplésük vázlatos, esetenként csak szemelvényszerű ismertetésére szorítkozhatunk. Az orosz-lengyelországi német front, az északi szárny biztosítására kijelölt 2. hadsereg zömével a 4. huszárezredet 1914. november elején Porosz-Sziléziába szállították. Az ezred decemberben hősiesen kitartott Augustynownál és a rendelkezésére bocsátott erősítéssel egy egész orosz gyalogdandárt vert vissza. Januárban északra vonult fel, ahol kisebb harcok közepette állásban tartózkodott. Július 28-án felváltották a németek és Németországon, Ausztrián, Magyarországon, illetve a Vereckei-szoroson át vasúton ismét Galíciába szállították. Itt a Zlota Lipa folyónál épített állást. All. lovashadosztályt október 22-étől a 4. hadseregtől az 1. hadsereg után küldték, hogy siker esetén az üldözésnél kéznél legyen. Az V. hadtest kötelékében előbb a Visztulán átkelni akaró oroszokat tartóztatta fel, később az átkelt, fölényes erejű ellenség visszaverésére használták fel. A Visztula mentén harcolva Krakkóig vonult vissza, és november végéig a környéken harcolt. December 3-án elfoglalta Limanowát, majd részese volt a 11- én osztrák-magyar győzelmet hozó limanowa-lapanowi csatának. A 3. hadsereg részeként a hónap közepétől április végéig a Kárpátok előterében küzdött. Részt vett a jaslói csatá32
