Makó Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai (Hódmezővásárhely, 2004)
Bevezető - 5-ös népfelkelő hadtápzászlóaljak
Az újjászervezett hadosztályt Stanislau környékéről Erdélybe, az újonnan keletkezett délkeleti frontra szállították a Monarchia vereségei láttán betörő románok ellen. A tulajdonképpeni harcok itt szeptember 20-a körül indultak meg. A központi hatalmak általános ellentámadásának első állomása a nagyszebeni csata volt, amely megalapozta a Bukaresten át a Szeret folyóig hatoló hadjáratot. Előkészítésében és megnyerésében döntő része volt a hadosztálynak, amely - két oldalán német csapatokkal - 14 nap alatt 180 kilométert nyomult előre. A támadó vonalat a honvédek alkották, a német csapatok a tartalékot képezték. A brassói csatában a hadosztály zöme középen, a német kötelékben elkülönítve harcoló 302. honvéd gyalogezred pedig a déli szárnyon döntötte el a csata sorsát. A hadtörténetírás szerint „egészen kivételes teljesítménnyel dicsekedhetik” az 51. honvéd gyaloghadosztály a támadásokban vezető 302. gyalogezreddel, amiért Brassó bevételét követően felszámolta a határon szembehelyezkedő román túlerőt. A honvédek október 10-én benyomultak a hosszú Tömösi-szorosba, rohammal elfoglalták a Mt. Susaiu hegytömböt és sikeres támadással a határgerincet egész kiterjedésében megszerezték. A támadás folytatásaként október 23-án behatoltak Predeálra, majd a románoknak Azuga mellett kiépített új állásait is elfoglalták. November 4-éig, amikor a honvédroham áttörte a román főállást, már két román hadosztályt morzsoltak fel. A magas hegységi, a zord időjárásban vívott és állandó túlerő ellen intézett támadások azonban a honvédhadosztályt is annyira meggyengítették, hogy minden egyes támadáshoz át kellett csoportosítani. Mialatt a 23. honvéd hadosztály lekötötte az ellenség erejét, a főerő a Duna és a Kárpátok déli vonulata mentén betört a Havasalföldre. A honvédek Ploestiig üldözték a románokat, ekkor azonban ismét a Kárpátok védelmére szólították el őket. 1917 első napjai már Dornawatrától keletre, az Erdős-Kárpátok bércein, a magyar-román-bukovinai határ be- szögellő sarkán találták a hadosztályt, ahol hét hónapot töltött. Az arcvonalon 1917 júniusában nagy erővel megindult, majd hamarosan kifulladt a Kerenszkij-offenzíva. Az ezt követő ellentámadás, a nyári támadó hadműveletek révén a központi hatalmak visszafoglalták Kelet-Galíciát. A hadosztály Kimpolung környékére került, itt érte a breszt-litovszki és a focsani fegyverszünet, majd a Romániával 1918. március 5-én megkötött bufteai előzetes béke. Gyalogcsapatait karhatalmi szolgálatra Magyarországra szállították, hogy feljavulva az olasz mélyföldön folytassák tovább a harcot. A gyalogezredek ide a tüzérség után, 1918. június elején érkeztek meg. A tüzérek részt vettek a piavei csatában, a gyalogság ellenben - főleg gázvédelmi és közelharc felszerelés hiányában - Sacile környékén maradt. A csata után megfelelő új fegyverzettel, ember- és lóállománnyal a honvédek hamarosan hozzáidomultak a támadó harcok után szokatlan védőharchoz. A Piave menti védőállásaikat Coneglianótól délnyugatra mindvégig megtartották, és csak parancsra hagyták el az összeomláskor. A megfelelő parancsnok nélkül maradt 302. gyalogezred felbomlott, a kiéhezett és lerongyolódott katonák egyenként szállingóztak haza. 5-ös népfelkelő hadtápzászlóaljak A két-három évet kiszolgált népfelkelők idősebb korosztályaiból a mozgósítást követően három önálló hadtápzászlóaljat is felállítottak Szegeden. Ezeket szeptemberben a 27
