Berta Tibor: A Csongrád megyei levéltár fond- és állagjegyzéke (Szeged, 2003)

A CSONGRÁDI LEVÉLTÁR RÖVID TÖRTÉNETE

A CSONGRÁDI LEVÉLTÁR RÖVID TÖRTÉNETE Létrehozásának időpontját nem ismerjük, de nagy valószínűséggel a török hódoltságot és a Rákóczi-féle szabadságharcot követő vármegyei közigazgatás 1723. évi újjászervezését követően hozták létre. Szükségességét a település mindenkori gazdasági, politikai, jogi, közigazgatási stb. viszonyrendszere indokolta, amelynek írásba foglalt szabályozó normáit hitelesített okmányokban rögzítették. Alapos jogbiztosító érdek fűződött ahhoz, hogy ezek az okmányok megmaradjanak, elérhetők legyenek és — szükséges esetben — hivatkozási forrásul szolgálhassanak az egymással különféle partneri kapcsolatba került felek számára. A községi, városi élet változásait hűen visszatükrözik a régi közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek, ill. az egyéb iratfajták: hatósági, közigazgatási és bírósági iratok, adófőkönyvek, adásvételi és haszonbérleti szerződések, végrendeletek, örökbefogadások, cseléd- és tanoncszerződések, aratási szerződések stb. E történeti értékű iratok biztonságos megőrzése, szakszerű rendezése, kutathatóvá tétele a levéltár legfontosabb feladatai közé tartozott és tartozik ma is. A városi levéltár (írástár) Csongrád mindenkori önkormányzati tevékenységének szerves részét képezte. Mint fontos segédhivatal, a legkorábbi időktől a település közházában nyert elhelyezést. A rendelkezésre álló adatok szerint a XIX. század közepétől az addig keletkezett iratokat egy 30 m

2 alapterületű helyiségben őrizték. A legrégibb — ma is meglévő irat — 1726-ból származik. 1849-ben a várost megszálló osztrák csapatok július 30-i gyújtogatása nyomán a régi levéltár iratanyaga — néhány okmánytól eltekintve — megsemmisült. Ez az oka annak, hogy a mai gyűjtemény összefüggő (bár így sem hiánytalan) anyaga az 1850. évtől datálódik. 1934-ben — az új városháza birtokbavételekor — a városi önkormányzat irattárát és levéltárát jól elkülönítetten szétválasztották. A levéltár egy téglával burkolt, kimeszelt pincehelyiségben kapott helyet. A kötegelt iratanyag ekkor 233 folyóméter volt. Az évről-évre gyarapodó gyűjtemény a második világháború során komoly károsodást szenvedett. Az 1944. október 7-8-án történt részleges kiürítés alkalmával a levéltári anyagból csak a segédkönyveket menekítették. Október 9-én vagy 10-én ismeretlen tettesek feltörték a levéltári helyiséget, a gyűjteményt feltúrták, az iratok nagy részét a nedves padlóra szórták. A későbbiekben a megmaradt iratanyag összetételét jelentősen érintette a Minisztertanács 1947 decemberében kiadott határozata, amely a városi intézményeknél irattári selejtezést rendelt el. A határozat helyi értelmezése nyomán a selejtezésbe belevonták a levéltári gyűjteményt is, amelyre 1948 tavaszán került sor. A sérült iratokat értéktelennek nyilvánították és hulladékpapírként értékesítették. A selejtezésnél törekedtek ugyan a szakszerűségre, mégis számos értékes várostörténeti forrás ment veszendőbe. Sorrendben ez volt a harmadik nagy veszteség, amely a városi levéltárat közel 200 éves története során érte. Az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet létrehozta a magyar állami levéltári hálózatot. A csongrádi levéltári gyűjteményt a Városi Tanács pincéjéből áttelepítették a hajdani Károlyi-féle gránárium nyugati részének emeletére. 1968-tól az akkor még Szentesen székelő Csongrád Megyei 2. sz. Levéltár részlegeként működött. Iratanyagát a szentesi levéltárosok gondozták, akik hetente egy alkalommal álltak a helyi kutatók és az ügyfelek rendelkezésére. Noha e megoldás nem elégítette ki az igényeket, a korábbinál mégis hozzáférhetőbbé tette a várostörténeti források tanulmányozását. A helyi intelligencia egyes képviselőiben megérlelődött a régi igény: széles körben feldolgozni a város történetét, elősegítve az egészséges lokálpatriotizmus kialakulását. A felpezsdülő helytörténeti mozgalom igényeinek kielégítése érdekében napirendre tűzték a városi levéltári gyűjtemény tágasabb épületben történő elhelyezését, amelynek terjedelme ekkora