Berta Tibor: Egyesületi iratok a Csongrád Megyei Levéltárban - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 13. (Szeged, 2003)

HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI EGYESÜLETEK

Scouting for Boys címmel. Magyarországon az első cserkészmozgalom 1910 és 1948 között létezett. A Cserkészmozgalom Világszervezetének alapszabálya szerint a cserkészet „önkéntes, nem politikai, iskolán kívüli nevelő mozgalom fiatalok számára, mindenki előtt nyitott, származásra, fajra és meggyőződésre való tekintet nélkül, összhangban az alapító által megfogalmazott céllal, elvekkel és módszerrel". A mozgalom célja, hogy „hozzájáruljon a fiatalok fejlődéséhez, annak elérésében, hogy teljes mértékben kifejthessék testi, szellemi, szociális és lelki képességeiket — úgy is mint egyének, mint felelős állampolgárok, és mint a helyi, nemzeti és nemzetközi közösség tagjai". A cserkészet három olyan alapelv-rendszeren nyugszik, amelyek együtt alaptörvényeit és hitrendszerét képezik. Ezek: az Isten iránti kötelesség (szellemi, lelki elvek elfogadása, hűség a vallás iránt), a másokkal szembeni kötelezettség (hűség a haza iránt, összhangban a helyi, nemzeti és nemzetközi béke, megértés és együttműködés elősegítésével, részvétel a társadalom és a természet integritásának tiszteletben tartásával) és a saját magunkkal szembeni kötelesség (az embernek vállalnia kell a felelősséget saját képességeinek kibontakoztatásáért). Hódmezővásárhelyen 1920 és 1923 között alakultak cserkészcsoportok, minden iskola mellett egy-egy. A Bethlen Gábor Református Gimnázium kebelén belül létrejött 111. sz. „Erő" Cserkészcsapat 1920-ban kezdte meg működését, ugyanabban az évben, mint az iparosiskola 291. sz. „Zsolnay" és a polgári iskola 112. sz. „Hunok" cserkészcsapata (25 éves évfordulójukon, 1945-ben közösen is rendezték meg az Alföldi Cserkésznapokat). A csapat a Magyar Cserkészszövetség V. kerületéhez tartozott, parancsnoka az induláskor Muzsi János, 1929-ben dr. Somogyi József cserkésztiszt, 1937ben Szathmári Lajos csapattiszt, 1943-ban Sipka Sándor csapatparancsnok volt. A csapat tagjainak száma 1929-ben 58, 1937-ben 65 volt, a munka 1929-ben 2 rajban 3-3 őrssel folyt. A cserkészcsapat minden tanévben tartott nagytábort, különböző helyszíneken (pl. Bükk, Vértes), rendszeresen részt vett társadalmi szolgálatokban, különböző rendezvényeket, esteket tartott. 1936-ban a csapat egy része Németországba utazhatott egy diákcsere-akció keretében, ahol részt vettek egy Hitler-Jugend táborozáson. A második világháború kezdeti időszakában akadozott a csapat működése, 1945re azonban sikerült újjászervezni, s a cserkészek nagy lendülettel láttak munkához: őrsöket, regős táborokat, előadásokat szerveztek.