Berta Tibor: Egyesületi iratok a Csongrád Megyei Levéltárban - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 13. (Szeged, 2003)

CSONGRÁDI EGYESÜLETEK

ugyanúgy elkészítették az 1939-1943-as évekre vonatkozó légoltalmi berendezkedési ill. — adott esetre — a település kiürítési tervét is. (24/1938) A felkészülési és szinten tartási munka szoros katonai felügyelet mellett zajlott. Az ellenőrzést és a szaktanácsokat ill. az utasításokat a m. kir. 5. honvéd vegyesdandár légvédelmi parancsnoksága eszközölte. Ez alól az irányítás alól, a város, időlegesen átkerült a m. kir. szolnoki kerületi légvédelmi parancsnokság hatáskörébe (35/1938), majd a m. kir. V. honvéd hadtest légvédelmi parancsnoksága alá rendelték, 1940. július 8-ától, melynek központja Kiskunfélegyházán székelt. (74/1940) Az intézmény 1938-tól működött Légoltalmi Liga néven; Csongrádon az új szervezeti formát az év augusztusában hozták létre. (19/1938) A város légoltalmi körzetközponti feladatkört látott el. Mint ilyen a kiskunfélegyházi riasztógóc láncolatába tartozott, melyen az információk a következő sorrendben futottak át: Kiskunfélegyháza-Csongrád-Szentes-Szegvár-Mindszent és Kiskunmajsa, ez utóbbi egy másik ágon. Csongrád légvédelmi körzetébe a következő községek nyertek besorolást: Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaúg, Tiszasas, Kunszentmárton, Szentes, Pálmonostora, Csanytelek, Rávágy, Szegvár, Mindszent. (7/1940) A Légvédelmi Liga központi szervei folyóiratot adtak ki Légvédelmi Közlemények cím alatt. Ebben tették közzé a különböző rendeleteket, végrehajtandó utasításokat, a szaktanácsokat. Mivel az irányító munka bonyolultsága, s később, a háborús események fejleményei az intézkedések és szabályozások tömkelegét tették szükségessé, azért az alaposabb tájékozódást biztosítandó, közzétettek egy rendeletgyűjteményt is. (8/1940) A légvédelmi feladatok ellátásához szükséges készséget különféle gyakorlatok révén sajátították el az illetékesek. E gyakorlatok, időnként, érintették a város egész lakosságát, mikor is légitámadásokat feltételezve, légiriadót rendeltek el, s mindenkinek az ilyen esetekre előírt magatartást kellett betartani. A gyakorlatok idejét, és az azokról szükséges tudnivalókat hirdetmény útján tették közzé. A bombáktól és gyújtóanyagoktól óvni szándékozott objektumokat I—III. védelmi csoportba sorolták. Az ezekkel összefüggő kérdések a fond iratanyagából jól megismerhetők. Az országnak a háborúba történt belépésével — ill. később a front közeledtével — a légoltalmi tevékenységeket egyre szigorúbbá, egyre többoldalúbbá tették. Elsötétítési eljárások, oltóanyag-tárolások stb. váltak kötelezővé. A légoltalmi pincék kiépítését a város peremterületeire is előírták, bár