Berta Tibor: Egyesületi iratok a Csongrád Megyei Levéltárban - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 13. (Szeged, 2003)

EGYESÜLETEK SZEGEDEN ÉS KÖRNYÉKÉN

építőmunkássztrájk idején már 300 fő körül volt az építőmunkás csoport taglétszáma. A szövetség vezetősége 1906-ban kerületi titkárságokat szervezett, az egyik titkárságot Szegeden hozta létre. A szakszervezetek központi vezetőségének tagjai látogatták a vidéki csoportokat, tanácsaikkal látták el azokat, előadásaikkal sok munkást vonzottak a szervezetbe. Fejlesztették könyvtáraikat, s a munkások képzését, nevelését elemi ismeretterjesztő, természettudományi, társadalomtudományi, politikai előadásokkal igyekeztek elősegíteni. Országos szakmai kongresszusaik, vagy központi vezetőségeik javaslatára létrehozták az ellenállási pénztárat, bizalmi hálózatot építettek ki. Az erősödő szervezetek egyre több sikeres sztrájkot folytattak. 1905-ben a kőművesek 4 sztrájkot és 3 bojkottot indítottak. A sztrájkharc sikeres volt, eredményét kollektív szerződésben rögzítették. Ezidő alatt a munkáltatók sem tétlenkedtek, és kezdeményezésükre Lázár György polgármester több szakcsoport ügykezelésének vizsgálatát, működésének felfüggesztését, illetve feloszlatását rendelte el — 1907. április 29-én többek között a MÉMOSZ csoport működését is. A munkáltatók, főleg az építőiparban ún. bárca aláírására igyekeztek kötelezni munkásaikat, amelyben kijelentették, hogy nem tagjai semmiféle szervezetnek, nem is lépnek be, és ha kell, sztrájktörésre is hajlandók. Ezért a szakszervezeti csoportok erősen szétzilálódtak, tagjaik száma jelentősen apadt. Az 1910-es évek elejére az országos szakszervezeti központok segítségével sikerült a felfüggesztett, vagy feloszlatott csoportokat újjáalakítani. 1909-ben újjáalakult a szegedi MÉMOSZ csoport is. A szakszervezeti mozgalom fontos eseménye volt a Szegeden 1912. február 27. és március 1. között tartott országos MÉMOSZ küldöttgyűlés, ami a szövetség VII., egyben első vidéken rendezett kongresszusa volt. A kongresszus legfontosabb határozata a további építőmunkások beszervezése, a szervezettek kötelezése a szabadszervezeti járulék fizetésére, és a rokkantsági segély bevezetése 1914 elejétől. A vidéki szakszervezeti bizottságoknak feladata volt szakcsoportok által közösen bérelt munkásotthon létesítése, amelynek az volt a célja, hogy erősítse a közösségi szellemet, lehetőséget nyújtott a művelődésre, érdekes, színvonalas előadások során a mozgalom megismerésére, politizálásra stb. Az építőmunkások 1912/13 telén terveztek először tudományos előadásokat. A jogvédelemről dr. Czibula Antal ügyvéd, az egészségügyről dr. Hollós József kórházi orvos tartott előadást.