Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

PÜSPÖKLELE (MAROSLELE)

15-16. k. Közmunka összeírási, kivetési főkönyv 17. k. Illetékfizetési meghagyások iktatókönyve 18. k. Törzskönyvezető iktatókönyv 1941; 1943 1940 1934-1936 d. Községi orvos iratai 1. cs. Iratok 0,02 fm 1940-1944 1940-1944 e. Hadigondozási iratok 1. cs. Iratok 0,02 fm 1915-1943 1915-1943 PÜSPÖKLELE Püspökiele (1950-től Maroslele) Makótól 12 km-re északnyugatra helyezkedik el, a Tisza folyóhoz közeli sík területen. Lele község neve először 1488-ban tűnik fel az iratokban. Ekkor a Csanád nemzetség birtokolta ezt a területet. Az elnevezése alapjául szolgáló személynév valószínűleg a lélek szó családjába tartozó régi magyar Léi személynévből származik. A középkori falu az 1552. évi török hadjárat idején rövid időre lakatlanná vált, majd 1596-ban elpusztult. 1702-től a lakatlan pusztát a csanádi püspök használta, kinek 1746-ban Mária Terézia örökjoggal odaadományozta ezt a birtoktestet. A 19. század elejétől számosan települtek ki Makóról, és dohánytermelő telepesekként évente kötött szerződés alapján művelték a Csanádi püspökség uradalmából rendelkezésre bocsátott mintegy 5000 holdat. Népessége 1828ban 391, 1850-ben 390 fő volt. A „kertészséget" már 1850 előtt községi elöljáróság irányította. A házak száma 1850-ben 67 volt. Az 1848-as törvények értelmében a lakosság tulajdonába 184 hold szántó, 603 hold legelő és 31 hold dohány föld került. Lele község 1872-ben alakult meg. A megalakulás után a lakosság száma jelentősen növekedett: 1890-ben már 1640, 1900-ban 2027, 1910-ben pedig 2564 lelket számlált a község. Lele község 1898 óta használta a Püspökiele nevet, amelyet a képviselő-testület hivatalosan csak az 1907. március 30-i ülésén hagyott jóvá.