Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

FÁBIÁNSEBESTYÉN

A 15. század első felében királyi adományként a Gut-Keled nemzetségből származó Maróthi család birtokába került, ettől kezdve a Békés vármegyei gyulai uradalom részét képezte. A Maróthi família kihalása után (1476) a Hunyadiak családi birtoka lett, amelyet Corvin János 1497-ben enyingi Török Imrének és Andrásnak adományozott. 1500-ban vétel útján NagyváthiMágocsi (Porkoláb) Márton tulajdonába került. Az 1552. évi török hadjárat érzékenyen érintette az ekkor már igen népes falut, de a pusztítást gyorsan kiheverte. (1563-ban 33 adófizető családot írtak össze.) A virágzó település az 1596. évi újabb török-tatár dúlást nem élte túl, teljesen elnéptelenedett, területe pusztává vált. Megmaradt lakossága Szentesre menekült, ennek révén az elkövetkezendő időszakban az elpusztult helységet a szentesiek használták bérelt legelőként, így a török kiűzését követően Fábiánsebestyén már, mint Szentes város határrésze került a kincstár kezelése alá. A kincstár tartozásai fejében 1720-ban Harruckern János György élelmezési hadbiztosnak adományozta, mint Szenteshez tartozó határrészt. Békés vármegye igyekezett visszaszerezni a területet, de Harruckern akaratából végleg az újjászervezett Csongrád vármegye joghatósága alá került. Szentes kötelékéből azonban kiesett, mivel peres úton 1772-ben visszakerült az egyik korábbi birtokos, a gróf Keglevich család birtokába. A Keglevichek apránként elidegenítették Fábiánsebestyént, mivel azonban az új tulajdonosai részint főrangú, részint nemesi családok lettek, mint nemesi közbirtokosság nem tartozhatott a földesúri hatalom alatt álló Szentes mezővárosához. Ebből adódott, hogy Fábiánsebestyén önállóságát pusztaközség létére is fenntartotta. A tanyarendszerű pusztaközség 1872-ben előbb nagyközséggé, majd anyagi megfontolásból 1874-ben kisközséggé szerveződött, közös körjegyzőséget alakítva Magyartés (1903-ig Teés) kisközséggel. Az új község területe 9200 kh., lakóinak száma 1880-ban 881 fő volt. Külterületi lakott helyei: Belsődűlő, Csárdamajor, Jánosmajor, Külsődűlő, Nagymajor (Rosenthal major), Ormimajor, Rekettyésdűlő. A „Teés-Fábián Sebestyén szövetkezett községeknek szabályrendeletét" a belügyminiszter 1874-ben hagyta jóvá. A közös szervezési szabályrendeletből kitűnik, hogy a községek szövetkezése nem jelentette a helyi önkormányzatról való lemondást. Belügyeiket külön-külön, saját közgyűléssel, tanáccsal és bíróval intézték. Csak annyiban különböztek a többi nagyközségtől, hogy nem volt külön jegyzőjük, hanem egy közös körjegyzőt alkalmaz-