Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

SZEGVÁR

SZEGVÁR Szegvár község Csongrád megyében, Szentes és Mindszent között, a Tisza bal partján, a Kurca és Kórógy összefolyásánál fekszik. Természetes tava a Kórógy tó, amely a község közepén terül el. Szegvár őskori lakott telep volt. A régészeti leletek közül a legértékesebb a Tűzköves határrészen talált Sarlós Isten szobra. Feltehető, hogy a honfoglaláskor is lakott település volt. Első okleveles említésére 1332-ben került sor Zeegh alakban (utóbb 1334: Zegy; 1471: Zegh; 1561: Szegh). A hagyomány szerint I. János király 1528 novemberében Szegre érkezett. A megerősített Dóczi-kastély tornyából — amelyet a Ferdinánd pártiak tartottak megszállva — nyilat lőttek a menetre, megsebesítve a király lábát, aki élte végéig sánta maradt. A terület 1722-től a gróf Károlyi család birtoka. 1776-1883 között Csongrád vármegye székhelye volt. Szegvár 1872-ben alakult nagyközséggé. A hatáskörébe tartozó ügyeket 40 tagú képviselő-testülete és választott elöljárósága, Iskolaszéke és Szegényügyi Bizottmánya által intézte. Az 1888-ban módosított szervezési szabályrendelet értelmében a Szegényügyi Bizottság mellett új szakbizottságok alakultak: Egészségügyi-, Járdaügyi-, Járványügyi-, Lótenyésztési Bizottság. (Ugyanakkor az Iskolaszékről nem történik említés.) Új tisztségként belépett a községi orvos és a jegyzők is szakosodtak (közigazgatási és adóügyi jegyző). Az 1916-ban készült új szervezési szabályrendelet — amely kisebb módosításoktól eltekintve 1945-ig érvénybe maradt — a rendes közgyűlések számát évi kettőben határozta meg. A községi elöljáróság a bíróból, a másodbíróból, a főjegyzőből, az ügyvezető és nem ügyvezető orvosból, az első esküdtből (ki egyben rendőrkapitány), 3 esküdtből, a községi pénztárosból, a gyámpénztáros-közgyámból és az állatorvosból állt. Az 1920-as évekre kiépült a községben ún. Újfalu a Kórógy bal partján, amelyet híd köt össze az Ófaluval. A legnépesebb külterületi lakott helyei: Cickazug, Erzsébetmajor, Kápolnásberek, Kinizsitelep, Kontra, Kórógy-oldal, Kórógy szentgyörgy, Kórógy szentgyörgyi major, Nagypuszta, Orom, Rákóczitelep, Rét, Rétitelep, Sáp, Szőlőkalja, Tételhát, Úsztatómajor és Zsigerháti oldaldal voltak. Szegvár közigazgatásilag 1842-ig a Tiszántúli, 1842-1849 között a Központi (székhelye: Szegvár), 1850-1861 között a Szentesi, 1861-1871 között