Berta Tibor: Csongrád megye községeinek iratai - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 10. (Szeged, 1999)

BEVEZETŐ

maradt a község joga, hogy a belügyminiszternél megfellebbezze a megsemmisítő határozatot. A képviselő-testületről szóló paragrafusban egyrészt a képviselő-testület tagjainak sorrendjét fordították meg: az 1871. évi törvény első helyen említi a választó közönség által választott tagokat, másodikként a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakosokat, 1886-ban felcserélték a kettőt; másrészt 1886-tól tagok még az állásuknál fogva szavazati joggal bíró elöljárósági tagok is. A választás alá nem eső képviselők évente kiigazító jegyzékét 1886-ban már községek esetében öt napon át szemlére kellett kitenni, és az 1871. évi törvénnyel szemben mind a községi, mind a városi névjegyzéket 15 napon belül az alispánnál, újabb 15 nap alatt pedig a közigazgatási bizottságnál lehetett megfellebbezni. A belügyminiszternek joga volt — a főispán felterjesztésére — eljárási és a határozatban előfordult hibák vagy törvénysértések esetében felülbírálni az ügyet. 1886-tól rendkívüli közgyűlést nemcsak a bíró, polgármester, vagy a képviselő-testület, vagy tagjainak egy negyede kérésére lehetett összehívni; a megyei közgyűlés, a közigazgatási bizottság, városokban az alispán, kisés nagyközségekben a főszolgabíró utasítására, valamint a jegyző kívánságára is köteles volt a bíró rendkívüli közgyűlést összehívni. Ez a törvény már összeférhetetlenségi kritériumokat is megjelölt: A község közjavadalmait haszonbérlő, vagy a községgel szerződésben vagy perben álló képviselő az ilyen ügyek tárgyalásában nem vehet részt; általánosságban pedig mindenki csak olyan ügyek tárgyalásában vehetett részt, és szavazhatott, amelyekben közvetlenül nem volt érdekelve. Az 1896. évi XXVI. tc. szerint a közigazgatási bírósághoz lehetett megfellebbezni az ez ügyben hozott határozatot. Az 1886. évi törvény a közgyűlésen szavazati joggal bíró elöljárósági tagok közé a községi erdőtisztet is beemelte; a névszerinti szavazás elrendelését az 1871. évi törvénnyel szemben 5 helyett 10 tag kérhette. 1886-tól oszlathatta fel a belügyminiszter a képviselő-testületet — a megyei törvényhatóság előterjesztésére vagy meghallgatásával —, ha az állam érdekeit vagy a község jólétét veszélyeztető eljárást követ; a megye útján az ügyek időközi vezetéséről a belügyminiszter intézkedett. A feloszlatott képviselő-testületet egy éven belül meg kellett választani, ha azonban az új választás megtagadtatott, vagy a képviselő-testületet ismételten fel kellett oszlatni, az új választás hosszabb időre is elhalasztható volt.