Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A KAPITALIZMUS KORA

Az 1853. január 19-i bel-, igazság- és pénzügyminiszteri rendelettel közzétett január 10-i legfelsőbb elhatározással és ugyanazon miniszterek 1854. április 6-i rendeletével szervezett „végleges" bíróságok 1861. április 30-val fejezték be tevékenységüket. A „definitív" időszakban alsófokon újra egyesítették a közigazgatást és az igazságszolgáltatást. Az új (visszaállított) bíróságok, köztük a városi törvényszékek, az Országbírói Értekezlet által megállapított Ideglenes Törvénykezési Szabályok alapján tevékenykedtek, 1861. május 1-től. Az ITSZ lényegében a feudális korban fennállt bíróságokat és gyakorlatot állította vissza az úriszék kivételével, a telekkönyvek vezetését a megyei és városi törvényszékek hatáskörébe utalta. Az 1868. évi LIV. tc. szabályozta a polgári perrendtartást, az ehhez kiadott igazságügyminiszteri rendelet pedig az ügyvitelt. A polgári társadalom viszonyainak megfelelő bíróságokról az 1869. évi IV. tc. (közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztása, bírói függetlenség, képesítés, stb.) és az 1871. évi XXXI. tc. (Az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről) intézkedett. Az új királyi bíróságok 1872-ben kezdték meg működésüket. SZEGED VÁROS TÖRVÉNYSZÉKÉNEK IRATAI IV. B. 1121. 1848-1849 Szeged város állandó bizottmánya 1848. május 25-én nevezett ki négy tanácsnokot bíróvá, a törvényszék elnöke a főbíró lett. A törvényszéknek két osztálya volt: polgári (csak törvényszéknek nevezték) és fenyítő, vagy bűnfenyítő törvényszék. A polgári törvényszéken 1848. május 10-től a főbíró elnökölt, korábban a helyettes főbíró. A bűnfenyítő törvényszéken 1848 áprilisáig a helyettes főbíró elnökölt, június 2től pedig a polgármester. Iratok hiányában nem deríthető ki, hogy a főbíró elnökölt-e a bűnfenyítő törvényszéken. 1848-ban biztosan nem. 1849-ben viszont Tóth Mihály főbíró óvást emelt azon tanácsi határozat ellen, amely elvette tőle a bűnfenyítő törvényszéken való elnöklés jogát. A tanács ezt, az 1848. évi XXIII. tc. 25. §-ára hivatkozva, visszautasította. A két törvényszéken általában ugyanazok a tanácsnokok voltak jelen, de nem mindig azonos létszámban. A bűnfenyítő törvényszéken résztvett a főbíró, a főkapitány és a tiszti főügyész is. A polgármestert távolléte esetén az egyik tanácsnok, mint helyettes polgármester helyettesítette, de a jegy-