Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

A FEUDALIZMUS KORA

SZEGED VÁROS ÖNKORMÁNYZATI—IGAZGATÁSI TESTÜLETEINEK IRATAI A városok egy része a feudalizmus idején az uralkodóktól kapott különböző kiváltságok révén kikerülve a vármegyék és földesurak hatósága alól közvetlenül az uralkodó hatósága alá kerültek, szabad királyi városok (liberae regiae civitates) lettek. Az ilyen városok a király hatósága alatt széleskörű jogokat élvezve gyorsabban fejlődhettek, mint a földesúri joghatóság alatt állók. A szabad királyi városok polgárai a következő kiváltságokat élvezték: első fokon csak a város bírósága ítélkezhetett felettük, áruik után az országban rév- és vámmentesség, szabad végrendelkezési jog, stb. A szabad királyi városok saját területükön földesúri jogokkal rendelkeztek, vásárokat tarthattak, gyakorolták a kegyúri jogokat és a szabad elöljáró-választás révén széles körű autonómiával rendelkeztek. Ezt az autonómiát igyekezett korlátozni a kamara és 1723-tól a helytartótanács, valamint a királyi biztosok intézménye. A városok közigazgatási, igazságszolgáltatási és gazdasági irányítását testületi és egyedi szervek látták el. Testületi szervek voltak: a közgyűlés, a választott község, a külső és belső tanács. A XVIII. századra a közgyűlés gyakorlatilag megszűnt, igen ritkán hívták össze. A XVIII. században a városok élén a rendszerint 12 tagú városi tanács állt. Vezetője és ezzel a városok első tisztviselője — néhány kivételtől eltekintve — a bíró (főbíró) volt. A tanács tagjai fizetést kaptak, tanácstagságuk mellett többen egy-egy szakterület felügyeletét is ellátták (polgármester, kapitány, árvák atyja, stb.). A XVIII. századtól élethossziglani időtartamra választották tagjait. A tanács (belső tanács) mellett a városi joghatóság fontos testületei voltak még a külső tanács és a választott község. Az előbbi általában 24, az utóbbi pedig 60-100 tagú volt. Bár a három testület fontosabb kérdésekben (tisztújítás, követválasztás, stb.) közösen határozott, az utóbbi kettő hatásköre csak a város gazdálkodásának felügyeletére terjedt ki és gyakorolt bizonyos ellenőrzési jogkört a belső tanács felett. A belső tanács és a külső tanács, illetve a választott község között a szószóló közvetített. Részt vett a tanácsüléseken, de szavazati joggal nem rendelkezett. A városok egy-egy meghatározott feladat ellátására saját hatáskörükben, vagy felsőbb rendeletre különböző bizottságokat, küldöttségeket állíthattak