Berta Tibor - Géczi Lajos - G. Tóth Ilona: Szeged Város Levéltára 1359-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 6. (Szeged, 1995)

„A SZOCIALIZMUS KORA"

SZEGED VÁROS KÖZIGAZGATÁSA (1945-1950) Az ismertető leltár eddigi struktúráját megtörve egy egységes bevezetőben vázoljuk fel Szeged közigazgatásának történetét 1945—1950 közötti időszakban. Hiszen csak politikai és ideológiai megfontolások indokolták a fenti korszak levéltári elkülönítését. Közigazgatási szempontból lényegi, strukturális változás csak 1950-ben következett be az ún.: tanácsrendszer kialakításával. A/ Főispáni hatáskör A főispáni hatáskörben a kapitalista korszakhoz képest egészen a főispáni intézmény megszüntetésésig lényegi változás nem történt. Gyakorlatilag a korábbiakban kialakult jogviszonyt erősítette meg a belügyminiszter az 1945-ben kiadott 5001/1945. B.M. sz. rendeletével és az 5082/1945. B.M. sz. leiratával. Tehát a főispáni hatáskör tekintetében továbbra is életben maradt az 1886. évi XXI. tc, valamint az 1929. évi XXX. tc. A főispáni tisztség ellátásának jellegében azonban jelentős változások következtek be. Az addigi szűkebb körű politikai és közigazgatási funkció — különösen a koalíciós időszakban — eltolódott a nyíltabb politikai funkció felé, annak ellenére, hogy a fennálló törvények kimondatlanul is pártsemlegességet követeltek volna meg a főispánoktól. 1945 és 1948 között a főispánok, ha nem is nyíltan, de kimutathatóan, pártérdekeknek megfelelően tevékenykedtek. 1948—1950 közötti időszakban — a centralizáltabb államigazgatási struktúra miatt — a főispáni hatáskör jelentős mértékben leszűkült. Ekkor már megkezdődött koncepcionális formában az új közigazgatási rendszer kidolgozása. Ezzel magyarázható, hogy 1949-től kezdődően általában már új főispánokat nem is neveztek ki. Az orosz megszállást követően is a fontosabb önkormányzati testületek elnöki tisztségét a főispán töltötte be. Az 1030/1945. M.E. sz. rendelet értelmében a közigazgatási bizottságot a főispánnak kellett újra megalakítárna, és a bizottság elnöki posztját is ő töltötte be. 1949-től a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának elnöki funkcióját is a főispán látta el. A főispán koordináló szerepet játszott az állami igazgatás és a helyi önkormányzat között. (A helyi közigazgatáson belül fegyelmi, felfüggesztési és kinevezési jogkörrel bírt.) Az önkormányzati testületektől függetlenül tevékenykedkedett, a központi államigazgatás érdekeit tartva szem előtt. A főispánt a belügyminiszter előterjesztésére a mindenkori államfő nevezte ki, illetve mentette fel.