Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

továbbra is a községi pénztárakból fizetendők." Néhány hónap múlva nyilvánosságra hozták a cs. kir. Igazságügy-minisztérium 1851. július 14-én kelt 9118. számú rendeletét az „árva- és gondnoksági ügyek ellátásáról." A rendelet, amely átfogóan kívánta szabályozni a gyámügyet, többek között kimondta: „...Mindazon városokban és mezővásárokban, melyek eddig rendezett tanáccsal voltak ellátva, ha arra késznek nyilatkoznak, az első folyamodása árva- és gondnoksági hatóságokra bízott ügyek ellátása végett, a község tagjaiból a járásbíró vezetése alatt saját bizottmányok fognak felállítatni, melyek másod folyamodásilag a megyei, harmad folyamodásilag pedig a kerületi főtörvényszék alá rendelvék... Minden árvabizottmány, a járásbíróból mint elnökből és legalább négy, a községi képviselőség által választott ülnökökből álland, kik között egy törvénytudó, és egy számadást értő egyénnek kell lenni... " A rendelet nyomán a szentesi főszolgabíró 1851. szeptember elején nyilatkozatra szólította fel a szentesi tanácsot arra nézve, hogy a város késze és képes-e rendeletben körülírt saját árvabizottmány felállítására. A tanács kijelentette, hogy Szentes a kérdéses bizottmány felállítására kész és képes. Ennek ellenére az új típusú árvabizottmány létrehozása egyelőre elmaradt. Minden maradt a régiben, vagyis továbbra is az árvagyám, valamint a két tanácsnokból és a főügyészből álló bizottmány kezelte a város árvaügyeit. A községi választmány 1853. április 11-ei ülésén az 1849-ben felállított árvabizottmány tagjai előterjesztették, hogy halmozott feladataik miatt az árvaügyekre egyre kevesebb időt fordíthatnak, mind nagyobb lemaradásban vannak, ezért kérvényezték, hogy az 1851. július 14-ei igazságügy-minisztériumi rendeletnek megfelelően minden további halasztás nélkül rendes és külön árvabizottmány alakittassék. Kérésüket megalapozottnak és jogosnak ítélték, s felmentették őket az árvabizottmányi tagságtól. Ugyanakkor intézkedtek az új árvabizottmány megalakításáról. Az árvapénzek kezelésére egy árvapénztárnokot és egy árvapénztári ellenőrt választottak. A pénztárnoki teendőket előbb Vida Szűcs Mihály volt árvagyám, majd Szálai János, az ellenőri teendőket pedig Bartha János látta el. A bizottmány működése feletti felügyeletet a járásbíróság gyakorolta. Az Októberi Diploma kibocsájtása után helyreállított alkotmányos városi közgyűlés 1861. február 9-ei ülésén foglalkozott az árvaügyek jövőbeni kezelésének kérdésével. Határozatilag kimondta: „Az árvaügyek további intézkedésig mostani állapotjukban meghagyatnak, a jövőre azonban az árvagyámi hivatalnak a régi modor szerinti felállítása szükségesnek kimon-