Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

tanács fejére, a polgármesterre, azzal a kikötéssel, hogy legkevesebb három küldöttségi tag felszólítására mindenkor köteles ülést tartani. Kimondták továbbá, hogy Oroszi Miklós a küldöttség másodelnöke marad, s mint ilyen, szükség esetén tanácskozást hívhat egybe, s azon elnökölhet. A 40 főre kiegészített testület ettől kezdve a Váltsági Bizottmány elnevezést használta. Hatáskörét illetően rögzítették, hogy az örökváltságra vonatkozó mindennemű intézkedéseket megtehet, s mindaddig fennáll, amíg a város valamennyi adósságai teljesen letörlesztve nem lesznek. A város többi pénztárától elkülönítve vezeti és ellenőrzni a váltsági pénztár kezelését. A tanács és a bizottmány ellentétei nem szűntek meg, mivel a tanács utólag ismét törvénytelennek és érvénytelennek minősítette a közbirtokosság által hozott határozatokat. Azt a tényt, hogy a tanácsba nem tartozó személyt választottak meg másodelnökül, olyan eljárásnak értékelték, amelyet a tanács „saját fennsőbbségének feláldozása nélkül el nem viselhet." Leszögezték, hogy a bizottmány törvényes elnöke a polgármester, akit szükség esetén csak tanácsi helyettese képviselhet. Erélyesen tiltakoztak a bizottmány hatáskörét taglaló határozat ellen is. Véleményük szerint a bizottmány részéről „ bárminemű intézkedések a tanács befolyása nélküi teljesen érvénytelenek, a fő intézkedési jog kizárólag a tanácsot illetvén, e részben a bizottmány csak kisegítő félnek tekintethetik." A hatásköri vitát eldöntő megyehatósági határozat heteken át váratott magára. A tanács tiltakozása ellenére a bizottmány folytatta működését a polgármester és Oroszi Miklós elnöklete alatt. Az elhúzódó viszálykodás megszüntetése érdekében Rozgonyi Bertalan főispáni helytartó 1864. június l-re közös értekezletre hívta egybe a városi tanács és a Váltsági Bizottmány tagjait, valamint a város tekintélyesebb birtokosait, célul tűzve ki a tarthatatlanná vált helyzet tisztázását. Kompromisszumos megoldásként egyrészről kiterjesztette a Váltsági Bizottmány tanácskozásai hatáskörét a váltsági ügyeken kívül valamennyi gazdasági jellegű kérdésre, másrészről teljesítette a tanácsnak azt a kívánságát, hogy a bizottmány ne rendelkezhessen saját alelnökkel. Vagyis az elnöki teendőket a polgármesterre, ill. a rangban után következő tanácsi helyettesre (a főbíróra) ruházta. A bizottmány taglétszámát 42 főben állapította meg. A kibővült hatáskör érzékeltetésére a testület a Váltsági és Gazdasági Bizottmány elnevezést vette fel. Működését 1867. szeptember 9-én fejezte be, összefüggésben a rendezett tanács közelgő helyreállításával, ill. a városi képviselő-testület újjáalakításával.