Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

egyéb községeiben" címen, melyet 1851. augusztus 18-án hoztak nyilvánosságra. Az Utasítás „községi képviseletről" szóló része kimondta, hogy a jövőben a község „közügyeiben a községi választmány és tanács által képviseltetik". A községi választmány hatáskörébe utalta: — a községi pénztár és valamennyi pénzalap előköltségvetéseinek, ill. számadásainak megvizsgálását; — a községi tulajdonok elidegenítését; — a szerződések megkötését, meghosszabbítását, felbontását; — a városi tisztviselők fizetéseinek megállapítását; — a perek indítását és megszüntetését; — helyi rendszabályok kidolgozását stb., vagyis a város belgazdálkodásával kapcsolatos legfontosabb teendőket. Az Utasítás a községi választmány határozatainak végrehajtására a városi tanácsot jelölte ki. Ugyanakkor a tanács feladatává tette mindazoknak a községi ügyeknek a megvitatását, amelyek nem lettek a községi választmány hatáskörébe utalva. Ilyenek voltak: a város ingó és ingatlan vagyonának nyilvántartása és kezelése, a hely rendőrségi teendők ellátása, kihágási ügyekben történő ítélkezés, a rendeletek kihirdetése, adók beszedése stb. A hatáskörök ily módon történt elosztása révén a községi választmány és a tanács egymással részben alá-, részben mellérendeltségi viszonyba került. A községi választmányok létrehozásával a feloszlatott városi képviselőtestületek kívánták pótolni. Arról természetesen gondoskodtak, hogy a választmányok működése megmaradjon a „törvényes" keretek között. Erre nézve az Utasítás több pontja is biztosítékul szolgált. Elvben megengedhetőnek tartotta például a választmány tagjainak lakosság általi megválasztását, de a választás engedélyezésének megadását a helytartó hatáskörébe utalta. Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az ország legtöbb helységében megyefőnöki előterjesztésre, kinevezés útján állították fel a községi választmányokat. Az Utasítás előírta azt is, hogy a tanácskozásra kerülő tárgyak jegyzékét tanácskozás előtt fel kell terjeszteni jóváhagyásra az elöljáró közigazgatási hatósághoz. Tárgyalni csak a jegyzékben feltüntetett ügyeket szabadott. A tanácskozásról felvett jegyzőkönyveket szintén be kellett mutatni a felettes hatóságnak. A választmányi végzéseket és határozatokat csak az egyes tárgyakra nézve kijelölt hatóság (megyefőnök, kerületi főispán, belügyminiszter, helytartó) jóváhagyása után lehetett végrehajtani. További biztosítékul szolgált, hogy