Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

FEUDÁLIS KOR

SZENTES VÁROS KÖZÖNSÉGÉNEK (KÖZGYŰLÉSÉNEK) IRATAI (V. A 101.) 1837-1848/1849 1836. január 10-én Szentes mezővárosa Örökváltsági szerződést kötött földesuraival, a Károlyi grófokkal. Mivel a kitűzött időre nem fizette ki a váltságösszeget, Pótszerződés köttetett a felek között 1837. április 19-én. Ennek értelmében az úrbéres viszonyok haszonbéres viszonyokká alakultak át a váltság kétharmadának letörlesztéséig, a törvényhatóságot, vagyis a szerződés értelmezése szerint a közigazgatást és az alsófokú bíráskodást azonban már néhány nap múlva megkapta a város. A Pótszerződés 13. pontjának értelmében elkészült a Coordinationale plánum, vagyis a város szervezési és működési szabályrendelete, amely szabályozta a képviselők és a tisztviselők választásának eljárásait és a választott testületek, tisztviselők és alkalmazottak hatáskörét, jogait és kötelességeit. A Coordinatio előírása szerint a birtokos, háztulajdonos és értelmiségi lakosok tizedenként 30, összesen 120 esküdtpolgárt választanak. Az esküdtpolgárok választják a 60 tagú külső tanácsot, elnökük a főbíró. Megfigyelőként részt vehetnek a tanácsüléseken. A külső tanács elnöke a szószóló. Megválasztja a 12 tagú belső tanácsot, majd a 12 közül a főbírót, a főkamarást és a szószólót. 60 tagja közül — az 1936 elején kötött Előleges egyezség szerint — 20 nemes, 40 nem nemes, 8 nem nemes. Közülük hármat évente újra választanak. Bírósági és gazdasági tanácsra oszlik. A belső tanács és ezen belül a bírósági tanács elnöke a főbíró, a gazdasági tanácsé a főkamarás. A két tanács — a belső és a külső — együtt alkotja a közgyűlést. A közgyűlés csírái már megvoltak a korábbi, tisztán feudális városszervezetben is. 1742-től a tanácsüléseken részt vettek más lakosok is, többnyire vagyonos, tekintélyes emberek. Ezek név szerinti felsorolása mellett ez áll a jegyzőkönyvekben: a község részéről. Ezt a csoportot az 1837. április 30-ai jegyzőkönyv képviselőségnek nevezi. A régi, feudális városszervezet legfőbb hatalmi szerve a népgyűlés volt. A tisztújításon kívül ritkán hívták össze, csak az örökváltsági küzdelmek során vált szokássá, hogy a birtokos lakosokat összehívták a nagyobb tekintetű döntések meghozatalára. A Coordinatio ennek a gyakorlatnak is véget vetett volna a közgyűlés megválasztásával. 1837. április 30-án, néhány nappal a Pótszerződés aláírása után az egész közönségnek nevezett népgyűlés megválasztotta 1840. november 1-jéig tartó