Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

NÉPI DEMOKRATIKUS KOR

SZENTES VÁROS KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK IRATAI (XXJX 101.) 1945-1950 Szentes 1944. október 8-án szabadult fel. A megszálló szovjet csapatok parancsnoka 10-én reaktiválta dr. Négyesi Imre nyugalmazott polgármestert, aki a következő napokban ideiglenes városi tanácsot hívott össze itthon maradt vezető városi és megyei tisztviselőkből, az 1944 szeptemberében feloszlatott képviselő-testület tagjaiból, gazdasági, társadalmi és egyházi szervezetek tekintélyes vezetőiből. Az ideiglenes városi tanács feladata az volt, hogy „nagy fontosságú ügyekben az egyes ügyek mikénti elintézésére határozatot hozzon". Tulajdonképpen a képviselő-testületet átmenetileg helyettesítő, tanácsadó testület volt. December 26-án megalakult a Szentesi Nemzeti Bizottság, amely előbb a városra, később az egész megyére kiterjedő hatáskörrel látott el politikai, hatalmi és közigazgatási funkciókat. A nemzeti bizottság kívánságára az ideiglenes városi tanács 1945. január 10-én kimondta feloszlatását, majd január 12-én megakult az új városi tanács, amely koalicíós alapon jött létre a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok, a szakszervezet, az ifjúsági és a nőszervezet és az egyházak képviselőiből és a nemzeti bizottság tagjaiból. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 14/1945. ME sz. rendelete a közigazgatás ideiglenes rendezéséről, majd az ezt kiegészítő 1030/1945. ME sz. rendelet értelmében 1945. február 27-én megalakult, majd részben átalakult Szentes Város Képviselő-testülete. A 80 tagú testület tagjai az alakuláskor a koalicíós pártok küldötteiből, a szakszervezetek, a női és az ifjúsági szervezet delegátusaiból kerültek ki, de tagjai lettek a város országgyűlési képviselői és a nemzeti bizottság tagjai is. Az 1030/1945. sz. rendelet a pártokra és a szakszervezetekre, valamint az önkormányzat által választott tisztviselőkre korlátozta a szavazati jogú képviselők számát. Az egyes szervezetek delegátusainak számát a nemzeti bizottság határozta meg, a valóság mindig eltért a jogszabályoktól és a határozatoktól. A testület nem alkotott szervezési és működési szabályzatot a maga számára, és nem ragaszkodott szorosan a törvényekhez. Negyedévenként rendes, olykor rendkívüli üléseket tartott. Joga azonos volt a régi képviselő-testületével. A döntések előkészítése elsősorban a bizottságokban és a tanácsban