Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

Szentes város és levéltára (Barta László és Labádi Lajos)

SZENTES VÁROS ÉS LEVÉLTÁRA Szentes (Scenthus) neve 1332-ben jelenik meg először egy oklevélben. A település a Kurca (1075: Curicea) mocsaraiból kiemelkedő hátakon jött létre. 1423-ban templomos falu, 1564-ben mezőváros (oppidum). A terület az államszervezés idejétől 1471-ig a Bór-Kalán nemzetség, a XIII. századtól az oldalági rokon Szeri Pósák birtoka, kihalásuk után különféle családok tulajdona volt. Hol Csongrád, hol Csanád vármegyéhez tartozott. Szeged eleste (1542) után a török hódoltság része: a szegedi szandzsákban a vásárhelyi náhijéhoz tartozott. Többször teljesen elpusztult és újjáépült. 1564ben egy királyi adomány levél mezővárosként említi, ezután magyar és török forrás is. A felszabadulás idején, 1694-ben pecsétjén falunak vallja magát. Minthogy a régi birtokos családok nem tudták igazolni tulajdonjogukat, Szentes a kincstáré lett, és a szegedi prefektúra alá tartozott. Pecséthasználata és bírói számadásai az önkormányzati adminisztráció működését bizonyítják. 1715-ben 1380 lakosa volt. 1720—23-ban br. Harruckern János György Békés és Csongrád megyei uradalmának része lett. Az új földesúr éves szerződéseket kötött Szentessel a szolgálmányokról. 1723-ban a falu betagolódott az újjászervezett Csongrád vármegyébe. 1730-ban földesura kérésére Szentes vásártartási jogot, tehát mezővárosi rangot kapott III. Károly királytól. A XVIII. században kialakult Szentes úrbéres község igazgatási rendje. A város élén a főbíró állott, mellé általában 12 esküdtet (tanács) és tisztviselőket választottak. Az 1772. évi urbáriumig a földesúr nem törekedett a község önkormányzati életének korlátozására. Ettől kezdve korábban élvezett szabadsága fokozatosan zsugorodott. A XVIII-XIX. század fordulóján Szentes házasság révén Károlyi-birtok lett, közelebbről a hódmezővásárhely-csongrád-szentesi uradalom része. Az 1827. évi birtokosztály szerint a három Károlyi gróf, István, Lajos és György tulajdonába került. 1836—37-ben Szentes örökváltsági szerződést kötött földesuraival, úrbéres községből szabad várossá vált, és kiépítette rendezett tanácsú községi szervezetét. Földesúri befolyás nélkül választotta meg főbíráját, képviselőtestületét, tanácsát, szaktisztviselőit, alkalmazottait és első folyamodású bíróságát. 1840-ben egy legfelsőbb végzés alapján hozott törvényszéki ítélet újra úrbéres községgé tette, amelynek adminisztrációja az 1836: IX. tc. szerint működött.