Barta László - Labádi lajos: Szentes Város Levéltára 1703-1950 - A Csongrád megyei levéltár kiadványai. Segédletek 5. (Szeged, 1995)

POLGÁRI KOR

SZENTES VÁROS KÖZ- VAGY HÁZIPÉNZTÁRÁNAK IRATAI (V. B 160.) (1846) 1849-1872 (1873) Az 1836. évi örökváltság előtt a város pénzügyeit az adószedő és a bíró intézte, kivéve az árvapénztár kezelését. 1837-ben a pénzkezelés 3 pénztárra hárult: az árvapénztár és az adópénztár megmaradt (ez utóbbi csak az állami és a megyei adót szedte), a város váltságának és belső működésének fedezésére életre hívták a váltsági pénztárat. A földesúri és a kisebb királyi haszonvételek megváltásával a város lépett a földesurak helyébe. 1848 őszén a város úgy döntött, hogy nem fizeti tovább a váltsági törlesztést, ámde nem változtatta meg a váltsági pénztár nevét. 1849 tavaszán, amikor felépítette rendezett tanácsú városszervezetét, létrehozta az ún. városi pénztárt a váltsági pénztár helyébe. Ez a pénztár — természetesen élesen elkülönülve az árvapénztártól és az állami adót szedő adópénztártól — kivetette és beszedte a megváltott javakért járó törlesztést és a város fenntartásának költségeit, tulajdonképpen előkészítette és megvalósította a városi költségvetést — abban a hiszemben, hogy a váltság megszűnt. A szabadságharc leverése után rövidesen kiderült, hogy az örökváltságot bizony ki kell fizetni. A város azonban továbbra is egy pénztárt működtetett a szó fizikai értelmében, a köz- vagy házipénztárt, ebben kezelve a város minden köz- és váltsági pénzét, ugyanakkor a váltsági művelet adminisztrálására külön nyilvántartásokat is vezetett ugyanaz a pénztárnok. Ez a rendszer a városban jól és áttekinthetően működött, a cs. kir. fölsőbb hatóságok számára azonban zavaros és célszerűtlen volt, ezért 1854ben elrendelték a váltsági és a közpénztár elválasztását. Ez a szétválasztás fokozatosan, következetlenül és módszeresen halogatva ment végbe, s tulajdonképpen csak a váltság teljes kifizetésével valósult meg 1872-ben. Akkor, amikor a levéltárban külön fondba kerültek a váltsági pénztár, ill. a köz- vagy házipénztár iratai, tulajdonképpen a cs. kir. megyehatóság által kívánt adminisztrációs rend valósult meg. A valóságban a két fond iratait együtt kell kutatni. A városi (fő-) pénztárnokot alkotmányos kormányzás idején a közgyűlés választotta, az önkényuralom idején pedig a cs. kir. megyehatóság nevezte ki. Fizetett tisztviselő volt. A pénztár működése során keletkezett irattípusok többnyire hiányosan maradtak fenn: költségvetések, számadások, főkönyvek, naplók, szedőkönyvek.