Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

A BÍRÓ JOGÁLLÁSA A BUDAI JOGKÖNYVBEN

A bíró igazság (jog-) szolgáltatással megbízott, kinevezett vagy választott, más nézőpontból a felek jogvitáját eldöntő semleges személy. A polgári korszak, az állam hatalmi ágainak szétválasztása előtt a bíró és bírósága más közhatalmi (igazgatási és kormányzati) feladatokat is elláttak, akár a feudális birtokosnak a birtokához tartozó közhatalmi funkcióinak egyikére, a bíráskodásra gondolunk, akár a választott városi bíró feladatkörét tekintjük, amely a városi közélet majd minden területére kiterjedt. A szervezett társadalmak kezdeti idejétől, aki a hatalmat gyakorolta, az a bírói pálcát is tartotta. A polgári társadalomban ugyancsak olyan személy, akinél nagyobb súllyal rendelkezőt az államhatalom tisztségviselői között keveset találunk. A bíró ugyanis dönt az állampolgár javai, szabadsága, becsülete, sőt élete fölött. A bírói feladatkör ellátásának alapját a középkorban vagy az képezte, hogy egy úr (tulajdonos) által egy község élére állított bírót a község tagjai közös akarattal elfogadták, vagy ők választottak maguknak bírót. A két alaphelyzet között vegyes formák ugyancsak előfordultak.1

A bíró és társai (esküdtek, ülnökök) európai jogszolgáltatási gyakorlatát részben északi, skandináv eredetre vezeti vissza, részben a zsidó-keresztény kultúrában (Biblia) gyökerezteti a tudomány.2 A bírói tekintélyt azonban egyik sem vitatja. A jogkönyvek bíró-képét már a keresztény gondolatkör határozta meg, ami nem lehetett másképp, mert a középkori Európa a latin nyelv univerzalitásában élő keresztény világkép jegyében élt, amelynek központjában a mindenható Isten állt. Hogy ezen belül mennyire fontosnak tekintették a bírói széket és az abban ülő személyt, azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy általában a művek eszmei megalapozását jelentő bevezetőkben esik szó a bírói hivatalról. Ezt látjuk a Sváb tükör szellemi, elvi megalapozójaként írt Királyok könyvében, Henry of Bracton De legibus et consuetudinibus Angliáé című művében, a városiak közül pedig mások mellett a Budai jogkönyvben, valamint Werbőczy Hármaskönyvében, továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy Szent István király Intelmeinek ötödik fejezete a türelem és az elfogulatlan ítélkezés megőrzéséről szól.3

1 Magyar jogi lexikon öt kötetben I. Szerk.: Dr. Márkus Rezső. Budapest, 1898. 788-790. p., RUSZOLY JÓZSEF: Európai jog- és alkotmánytörténelem. Pólay Elemér Alapítvány. Szeged, 2011. 561. p., GERNOT KOCHER: Richter. In: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte. Hrsg.: Adalbert Erler und Ekkehard Kaufmann unter philologischer Mitarbeit von Ruth Schmidt-Wiegand. Berlin, 1990. 1035 hasáb.

2 Antal Tamás: A bírák helyzete a középkori német jogkönyvekben és az angol szokásjogban. In: Jogtudományi Közlöny. 2012/5. szám. 236-238. p.

3 Schwabenspiegel Langform MTractavit Karl August Eckhardt. = Studia Juris Suevici II. Scientia Verlag. Aalen, 1971. 68-131. p. Magyar fordítása: A Sváb tükör. Közreadja: Blazovich László- Schmidt József. = A Pólay Elemér Alapítvány könyvtára 35. Szeged. 2011. (továbbiakban Schwsp.) 147—

89