Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
Sevillai Isidores. A középkorból nyugaton több mint 200 világkrónika maradt fenn, a számuk máig növekedhet eddig ismeretlen kéziratok fellelése után.7 Az egyetemes világkrónikák mint történeti műfajok, amelyek később nemzeti — amelyhez a magyar múltról szóló középkori krónikák Thuróczy János Chronica Hunga- roruimvdX bezárólag tartoznak —, regionális és helyi krónikákra váltanak át, majd a képes krónikákkal zárulnak, és helyüket a humanista történetírás veszi át a 15. században, a kompendiumok, az évkönyvek, a geszták és a genealógiák között foglalnak helyet; az írásban fennmaradt és egyes szerzők által felkutatható világtörténelmet mutatják be általában a világ teremtésétől keletkezésük idejéig. Egyaránt tárgyuknak tekintik a Biblia történeteit, valamint az egyházi és profán történelem eseményeit kitekintéssel a művelődés alakulására és a természetben bekövetkezett eseményekre, amelyeket meghatározott időbeli keretbe, világtörténeti korszakokba foglalnak. Továbbá tagolják az eseményeket az egyes uralkodók regnálási ideje, illetőleg a világbirodalmakról kialakított nézet, valamint az üdvtörténet elmélete szerint.8 A krónikaírók, és ennek következtében a krónikák írásának szemléletmódja az idők folyamán a késő ókor idejétől a kora középkoron át a virágzó középkorig sokat változott. A szerzők kezdetben mindenkor törekedtek a világtörténeti események megörökítésére, és tágabb teret öleltek fel mint egy kolostor vagy egy város vagy egy régió története, jóllehet — mint említettük — éppen a korszak második felében már csak egy nép, ország vagy éppen város történetének a megörökítésére terjedtek ki.9 Bár a középkori tudományosság nem törekedett a krónika mérvadó meghatározására, mégis Siccard von Cremona (t 1215) tollából a következő megfogalmazás maradt ránk: „a krónika a múlandó dolgokról szóló, a világ kezdetétől induló időrendi elbeszélés a benne szereplő személyekről és viselt dolgaikról, azonban nem mindenről, hanem azokról, amelyek most, továbbá számunkra példaként és intésként emlékezetre, valamint írásokban való feljegyzésre méltónak látszanak.”10 A szerzőknek az anyaguk összegyűjtését és elrendezését tekintve számos nehézségük adódott, amelyek közé tartozott a helyes időrend kialakítása. Ma már ez számunkra meglepően hat, miután Dionysius Exiquus, a szkíta származású bencés szerzetes 525-ben kidolgozta a máig érvényben lévő időszámítási rendszert, amelynek kezdőpontjaként Krisztus születésének idejét tette meg. 7 Karl Heinrich Krüger: Die Umversalchroniken. In: Typologie des sources du Moyen äge Occidental. A-I. 2. Fase. 16. Turnhont, 1976. Előszó és Táblák. 8 Krüger i. m. 13. p.; Kordé Zoltán: Krónika. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Szerk.: Engel Pál és Makk Ferenc. Budapest, 1994. 381. p., KristÓ Gyula: Krónikakompozíció. Uo. 381-382. p., Kristó Gyula: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 78-88. p. 9 Bernard GuÉne: Histories, annales, chroniques. Essai sur les genres historiques au Moyen Age. In: Annales 1973/28. 997-1016. p. Különösen: 1101. p. 10 „Cronicam id est temporalem narracionem ab exordio mundi de temporibus et personis et gestis earum, non omnibus, séd que nobis et nunc ad exempli et cautele memóriám scripturarumque noticiam expedire videntur.” Monumenta Germaniae Historica. Scriptorum. Tom. 31. Hrsg.: O. Holder Egger. Impensis Bibliopolii Hahniani. Hannoverae, 1903. Unveränderter Nachdruck. 1980. Sicardi episcopi Cremo- nensis Cronica 1213. 22-181. p. Különösen: 78. p. Idézi: Krüger i. m. 14. p.; Lexikon des Mittelalters II. 1956. hasáb. 75
