Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

ELŐSZÓ

rendje, az utóbbit Városok az Alföldön a 14-16. században című értekezésével. Közben Ruszoly József professzor meghívására a József Attila, majd 2000-től Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán — 1989-től docensként, 1997-től egyetemi tanárként — oktatott alkotmány- és jogtörténetet, valamint emellett a Bölcsészettudományi Kar és az egyetem doktori tanácsának tagja volt. Az MTA Demográfiai Bizottságában s a Történettudományi Bizottságában is tagságot vállalt, a Századok folyóirat szerkesztő bizottsága munkájában egy cikluson át vett részt. Referálóként, opponensként számos doktori eljárásban működött közre.

A helyi és a megyei közművelődésben ugyancsak értékes feladatokat látott/lát el. Évtizedek óta tagja, jelenleg elnöke a Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek, elnöke továbbá a Péter László Várostörténeti Alapítvány kuratóriumának s a Szeged című havilap szerkesztő bizottságának. A Kisteleki Ede Alapítvány, valamint a — mesteréről elnevezett — Kristó Gyula Alapítvány kuratóriumi tagja; de részt vállalt/vállal a szegedi Dugonics Társaság s a Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság működésében is. Az Elpusztult és Pusztuló Magyar Falvakért Alapítványnak szintén elnöke, minek keretében már nem létező települések emlékoszlopainak állítását szervezte meg például Monostorapátiban, Ivánc határában, Derenken, Hódmezővásárhely és Makó határában, illetve Bakonytamásiban. A Szeged története nagymonográfia ötödik kötetének szerkesztését szintén eredményesen vezette és fejezte be 2010-ben, valamint közreadta Szeged rövid történetét (2005).

Elkötelezett helytörténetírói munkásságát Tóth Ferenc, a makói tudományosság „mindenese”, így méltatta: „Te vagy az egyetlen, akinek Makóra, a megyére, az Alföld helytörténeti búvárkodásaira van komplex rálátásod. Nem kívülről szemléled ezeket, hanem szerzőként, szerkesztőként, a tudományos élet irányítójaként három megyére (Csanád, Csongrád, Békés) kiterjedően alkotója is vagy mindennek”.

Blazovich László egyben Németországban jegyzett medievista jogtörténész is: a Budai jogkönyv, a Szász tükörét, a Sváb tükör magyar nyelvű, gazdag jegyzetanyaggal és bevezető tanulmányokkal elkészített változatának kiadója Schmidt József közreműködésével. Galántai Erzsébettel két humanista történetíró: Petrus Ransanus és Ludovi- cus Tubero műveinek magyar fordítását tette közzé, továbbá az Anjou-korí oklevéltár köteteit gyarapította. A Szász tükör megjelenésekor (2005) Heiner Lück hallei professzor a szerkesztett kötetet méltatva ezt írta: „Blazovich és Schmidt baglyot vittek Athénba”, azaz tudományt a tudományok városába.

Kulturális és szakmai tevékenységét számos díjjal és címmel ismerték el: Eike von Repgow-úiját, Szeged és Hódmezővásárhely városok Pro Z/rAe-díjazottja, valamint a Magyar Kultúra Lovagja s Szeged Megyei Jogú Város díszpolgára. A Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét (polgári tagozat) 2013-ban vehette át.

*

A szerző jelen, 70. születésnapja alkalmából szerkesztett könyve értékes példája annak, hogy az elhivatott tudósi életmű milyen szerteágazó, ugyanakkor a témák egymás mellé helyezésével mégis mennyire egységbe olvadó lehet. Blazovich László kötetbe eddig jórészt nem rendezett tanulmányaiból széleskörű és nagy mélységű ismeretet szerezhet az olvasó a társadalomtörténet három kiemelkedő szegmenséről: a közép6