Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
dénár értékű adóslevél ügyében perelte őt. Mivel az ügyben nemesi birtokról volt szó, a tanács illetékesség hiányában nem tárgyalta a keresetet.50 A tanács a fennálló jogszokás alapján helyesen járt el. A tulajdon-, családi és öröklési jog területéről az adásvételek mellett leginkább az öröklési jog területéhez kapcsolható bejegyzéseket találunk. Mint ismeretes, a városi polgárság életében már a középkor során háttérbe szorult a nagycsalád és a rokonság szerepe a kiscsaláddal szemben. A házasfelek gyakran előforduló korai halála, a gyerektelen házasságok, valamint az árvák és özvegyek jelentős száma következtében a rokonság szerepe a vagyon- és öröklési jogban ennek ellenére továbbra is jelentős maradt. Ezt mutatja, hogy a testvérek és rokonok a tanácsnál bejelentették igényüket egy- egy örökségre vagy örökségrészre, amellyel jogigényüket legalizálták, hivatalossá tették.51 Az igényt évenként kötelesek voltak megújítani, amint ezt például Simon halász felesége és örököstársai tették Seuberlich Zsigmond özvegye, Dorottya két házára nézve. Az egyikből egy negyed-, a másikból egy nyolcadrészre jelentették be igényüket 1470-ben. Végül jogigényükről 1473-ban lemondtak.52 Az örökségre bejelentett igényben utódlásnak volt helye, amint ezt a Dürniczer Mátyás örökébe lépő Pock Andrásné tette Unger Ákos ingatlanára nézve. Pockné — bár nem mondja el forrásunk — Dür- niczernek, aki több éven át jelentette be igényét a vagyonra, a lánya lehetett.53 A gyám ugyancsak tartozott gyámoltjai jogait oltalmazni, amint ezt Mutgeb Egyed tette 1449 és 1453 között, amikor több ingatlanra jelentette be mostohafiai jogigényét.54 A gyámokat, legalábbis azokat, akiket a tanács jelölt ki, ellenőrizték. Rötel Simon 1463-ban és 1464-ben is elszámolt Felber Miklós árvájának vagyonáról, és ugyanezt tette Pruckner Péter Ulman varga árvájának vagyonával 1463-ban.55 A rokonságot pedig, ha az nem volt nyilvánvaló, a bíróság előtt tanúkkal bizonyították. Ezt tették Mager János és Mager Jakab unokái 1464-ben.56 Az említett két eset mindaddig, amíg az anyakönyvezést nem vezették be, megszokott eljárás volt a nemesek és a polgárok világában egyaránt. A családon belüli tulajdonviszonyokról annyi ismeretes, hogy a családi vagyont a férj kezelte, de a nő megtartotta különvagyonát. A házastársak egyikének halála esetén az örökhagyó rendelkezett saját vagyonáról, amelyben a családi kötelékek természetesen korlátozták akaratát. A hitbér más városokhoz hasonlóan57 Morgengabe, Leib- geding elnevezéssel létezett Sopronban is. (Egy 1325-ből származó oklevél bizonyítja, hogy a Morgengabe Magyarországon a hitbért jelentette.58) 1458-ban úgy döntött a tanács, hogy Schön János özvegye, Anna a városi jog szerint hitbérét (Leibgeding) él50 GB. 439. sz. 51 A jogigény bejelentésére 1. GB. 91. 93. 94. 105. 106. 108. 126. 129. 134. 143. 168. 183. 186. 277. 279. 423-426. 480-483. sz. 52 GB. 423-426. sz. 53 GB. 481-483. sz. 54 GB. 76. 94. 108. sz. 55 GB. 237. 244. 245. 260. sz. 56 GB. 270. 271. 69. sz. 57 Budai jogkönyv 393. sz. 58 Budai jogkönyv 77-78. sz. 50
