Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

radtak fenn.10 A Fejérpataky László által hivatkozott forráskiadásában a számadáskönyveknek nevezett köteteket mai ismereteink szerint — mivel vegyes tartalmú könyvek — nyugodt lélekkel városkönyveknek nevezhetjük.

Az erdélyi városok közül Nagyszeben, Beszterce és Brassó levéltáraiban középkori számadások sokasága maradt fenn. Közülük adott ki főképp Nagyszebenre vonatkozó számadásokat 1880-ban egy vaskos kötetben az Erdélyi Honismereti Egyesület választmánya (Ausschuss des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde). A kötetben két korábbi számadás mellett 1467-től 1516-ig terjedően szerepelnek a források, amelyek latin nyelven készültek. Kolozsvár 1496-ban készült számadását, amely ugyancsak latin nyelvű, Szabó Károly adta ki. Az említett kötetek nem vegyes tartalmú feljegyzéseket, hanem az illető városok pénzügyigazgatási adatait tartalmazzák.11

Amint rövid ismertetésünkből látható, a középkorban a számadáskönyvek készítői számos más jellegű információt rögzítettek: olyanokat, amelyekkel munkájuk során találkoztak, illetőleg olyanokat, amelyeket lejegyzésre méltónak tartottak. Hasonló a helyzet a városkönyvek esetében.

A szakirodalom szerint a szorosabb értelemben vett városkönyvek vezetését a számadásoknál valamivel később, a 14. század végén kezdték el. 1390-ben indult és 1517-ig tartalmaz bejegyzéseket az egyik soproni városi könyv, a másik pedig 1393- ban indult, ám 1374-re visszatekintő adatokat is tartalmaz, és 1472-ig vezették.12 A soproni városkönyv mellett a latin nyelvű kassai Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis (1393-1405) is megelőzi az első fennmaradt bécsit, amelyet 1395-ben fektettek fel.13 Ha a kassai és eperjesi városkönyv nem maradt volna fenn, könnyen úgy vélhettük volna: az évszámok sorrendjével bizonyítható a városi írásbeliség és német nyelvű változatának nyugatról kelet felé terjedése, ami Közép-Európát tekintve helytálló megállapítás. Az írásbeliség megjelenése az Alpok-Kárpátok régión belül egy-egy városban azonban attól függött, volt-e az illető városi tanácsban igény erre, illetve találtak-e olyan jegyzőt, aki alkalmasnak bizonyult a munkára. A könyvek nyelve szintén hasonló körülményektől függött.

10 FEJÉRPATAKY 619-645; IvÁNYI BÉLA: Eperjes város középkori számadáskönyveinek jogtörténeti vonatkozásai. In: Fejérpataky emlékkönyv. Budapest, 1917. 243-262. p., Sasinek Viktor Ferenc: Zólyom város számadásaiból 1400-1470. In: Történelmi Tár. 1893. 361-368. p., Demkó Kálmán: Kassa város régi számadáskönyvei 1431-1523. Kassa, 1892.; Kemény Lajos: Kassa régi számadáskönyvei 1431— 1533. Kassa, 1892.

11 Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. Ausschuss des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde. I. Bd. von c. 1380-1516. Hermannstadt, 1880; Szabó Károly: Kolozsvár város 1496-iki számadása. In: Történelmi Tár 1883. 571-584. p.

12 Sopron szabad királyi város története. II. rész. I. kötet. Végrendeletek és egyéb feljegyzések. Közli: HÁZI JENŐ. Sopron, 1930.

13 Acta iudiciaria civitatis Cassoviensis 1393-1405. Das älteste Kaschauer Stadtbuch. Bearb. Ondrej Halaga. München, 1994. (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Komission. 34. Bibi. XIII-XVL); Wilhelm Brauneder und Gerhard Jaritz: Die Wiener Stadtbücher 1395-1430. Teil L: 1395-1400. (Fontes rerum Austriacarum. Abt. 3. Fontes iuris Bd. 10.) Wien-Köln, 1989; Wilhelm Brauneder, Gerhard Jaritz und Christian Neschwara: Die Wiener Stadtbücher 1395-1430. Teil 2. 1401-1405. (Fontes rerum Austriacarum. Abt 3. Fontes iuris Bd. 16.) Wien, 1998.

42