Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
III. KÖZÉPKORI ÖRÖKHAGYÓK
mát, és elsősorban ragusai őseire büszke, ugyanis a ragusaiak gazdagságukat tekintve a többi dalmata közül messze kiemelkednek. E mondatok nemcsak a kalocsai érseket dicsérik, hanem Tuberonak hazája iránti érzéseiről is árulkodnak. A levélből az is kiderül, hogy Ragusa történetének megírására Bánfi Bernát főesperes buzdította a visnjicai apátot.9 Tubero Frangepán Gergely érseki aulájának egy másik tagjával, Beriszló Péter háj szentlőrinci préposttal és kalocsai kanonokkal, a későbbi veszprémi püspökkel is jó kapcsolatban állt. A művelt, koruk eseményeit figyelemmel kísérő humanisták nemcsak adatokat szolgáltattak a ragusai történetíró számára, hanem a levél szerint témákra is felhívták figyelmét, és alkalmanként véleményt is nyilvánítottak az egyes elkészült fejezetekről. Ha Ragusa történetét Tubero el szerette volna küldeni olvasásra Frangepánnak, még inkább megtehette ezt művének magyarországi fejezeteivel. Kapcsolatukra jellemző, hogy nem felejtette el Derencsényi bán szerencsétlen hadjáratáról írva megemlíteni: az udvinai ütközetben (1493. szeptember 11.) esett el az érsek testvére, János. „[...] Frangepán János észrevéve, hogy lovassága, amely seregünk ereje volt, csaknem teljesen elpusztult, és néhányan a fáradságtól és sebektől elcsigázva a csatasorban inkább csak a helyükön maradnak, mint harcolnak, és inkább vállalják a halált, minthogy hátat fordítsanak az ellenségnek, hogy az akkora vereséget ne élje túl, jóllehet meneküléssel elkerülhette volna a veszélyt, harc közben vesztette életét.”10 E néhány sorban a szerző nemcsak a horvát lovasság hősiességének, hanem az érsek testvére halálmegvető bátorságának is emléket állít. Tubero kapcsolata Frangepán érsekkel és érseki udvarának humanista körével számunkra azért fontos, mert éppen Commentaqamak eszmeisége alapján következtethetünk ezen kör szellemi irányultságára. Amit a dalmát történetíró a magyarokról ír, azzal feltehetően a délszláv származású, de érdekeivel, kapcsolataival és stallumával már teljes mértékig Magyarországhoz kötődő értelmiségiek is egyetértettek. A visnjicai apát, aki ismereteit a párizsi és sienai egyetemeken szerezte, teológiai és jogi tanulmányai, élettapasztalatai alapján nagyon kritikus szemmel figyelte korának eseményeit, így a magyarországiakat is. A szerző úgy véli, hogy hazáját csak a magyar állam tudná megvédeni a törökkel szemben. Éppen ezért nagy figyelmet szentel a magyar viszonyoknak. Az alábbiakban nézzük meg, miként ír a magyarságról, a hazai állapotokról és a magyar államról. Mindjárt könyvének elején (1/6.) a trónutódlási harcok leírása közben humanista történetíróhoz méltóan megragadja az alkalmat Magyarország bemutatására. Tubero földrajzi ismeretei kitűnőek. Az országleírást a határok ismertetésével kezdi. A keleti határvonalként az Istert és a Fekete-tengert jelöli meg, ám az ott lakókról megjegyzi: 9 Podhradczky József: Tubero Lajos forrásai. In: Új Magyar Múzeum 1860. II. 30-32. p. 10 Johannes Frangepani, animadvertens equos suos, quod sane robur fűit in nostro exercitu, paene omnes cecidisse, paucosque laboré ac vulneribus fessos, adhuc in acie locum suum magis tenere, quam pugnare, malleque móri, quam hosti terga dare: ne tantae cladi superesset, quuum fuga periculum vitare posset, pugnans interficitur.” In: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini. Tomus V. Cura et studio Joannis Georgii Schwandtneri. Vindobonensis 1764. (Továbbiakban: SRH. V.) 200. p. A fordítást, miként a következőket is, Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet kéziratban lévő Tubero fordításából vettem. [E könyv megjelent a következő bibliográfiai adatokkal: Ludovicus Tubero: Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Közreadja: Blazovich Lászó-Sz. Galántai Erzsébet. Szeged, 1994.] 399
