Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
nak ügyeiben, amint 1445-ben a már említett „tiszteletre méltó férfi”, Imre gyulai plébános, amikor az aradi, Csanádi és váradi káptalan előtt Pethki Lászlóval együtt tiltakozott Maróthi László és fiai nevében amiatt, hogy László nővére, Anna bizonyos birtokaikat elfoglalta. Miután Gál ispán várnagy számadásait átvizsgálva Brandenburgi György őrgróf sikkasztás miatt kártérítési pert indított elcsapott tisztviselője ellen, az aradi és Csanádi káptalanoknál 1520-ban Vinográdi Máté gyulai plébános képviselte ura ügyét.34 A magántisztviselői szerepre máshonnan is hozhatunk példát. Cegléden 14lóban János pap egyszerre volt plébános és a birtokos óbudai klarissza apácák tiszttartója. Ugyanő az apácák Szond mezővárosában is működött tiszttartóként. 1459-ben Cegléd város jövedelmeit bizonyára már egy másik János plébános kezelte, akit az esztergomi érsek arra kötelezett, hogy az apácák bevételeivel számoljon el.35 A két adat alapján úgy tűnik: Cegléden hosszú távon a plébános tisztségéhez kötötték az officiális munkakörét, ami természetesen személyes javadalmazását növelte. A plébánosnak mint magántisztviselőnek a jogait és a mozgásterét ura határozta meg. Az említett Mátyás plébános a privilégium fori birtokában közelebbről meg nem határozott ügyben úrnőjét, Frangepán Beatrixot Thurzó Zsigmond váradi püspök elé idézte a főpap 1508. szeptember 15-i oklevele szerint.36 Ugyanezen Mátyásnak Brandenburgi György már megtiltotta, hogy a városlakó jobbágyok és a várbeli tisztségviselők ellen előforduló pereit más bíró elé vigye, azokat csak az úriszék különböző fórumain intézhette, tudjuk meg az 1518-ban kiadott oklevélből: „[...] ezen időtől a továbbiakban Mátyás úr az őrgróf úrnak a várban, Gyula mezővárosban és tartozékain élő familiárisaival, szervitoraival, jobbágyaival semmiféle ügyben más bírósági fórumon, sem a szentszéken, sem más világi bíró előtt nem fog perlekedni, hanem ha valamilyen perben áll eme jobbágyokkal, a mondott mezőváros bírója és esküdtjei előtt, ha netalán a várnagyokkal szemben indított volna pert, azt György őrgróf előtt fogja folytatni, s az őrgróf úr közbenszóló ítéletének és végítéletének, amelyet az ő összes ügyében hozni fog, minden tekintetben engedelmeskedni és szót fogadni fog.”37 E jogkorlátozás azonban nem zavarta Vinográdi Máté pécsi éneklőkanonokot abban, hogy stalluimt elcserélje Mátyás gyulai plébánossal a nagyobb jövedelem reményében, jóllehet az ő számára is ezen feltételeket határozta meg az idézet szerint Brandenburgi György. Kano- noki címét azonban megtartotta, sőt plébániáját archipresbiterialis ecclesia-mk nevezte.38 A vár és uradalom urának ugyanezen rendelkezését ismerte el kötelezvényében Abrahámfi János plébános 1520. december 6-án, miután a gyulai egyházat birtokba vette.39 Az őrgróf az uradalmához tartozó települések plébánosaival hasonló módon járt el. Kamarási Fodor János eperjesi (Békéscsabától délre, Újkígyós határában feküdt) plébános ugyanezen évben napi keltezés nélküli oklevelében ünnepélyesen ígérte meg, hogy a falu jobbágyaival esetlegesen fennforgó vitás ügyeiben nem kerüli el az urada34 GYO 14., 23. sz.; 80., 105. sz. jegyzet. 35 Vass Előd: Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig. In: Cegléd története. Szerk.: Ikvai Nándor. Szentendre, 1982. 86. p. 36 GYO 47., 74. sz. 37 Levéltárak - Kincstárak 406. p. 38 GYO 80., 105. sz. 39 Uo. 371
