Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
Kevesebb azon települések száma, amelyek 11 és 20 pont közöttiek, azaz a közepes városfunkciót ellátó mezővárosok (16-20 pont) és a részleges városfunkciójú mezővárosok (11-15 pont). A Duna mentén ilyenek például Bátmonostor, Bodrog, Szond és Futak, a Tisza mellett Zenta, továbbá a Maros mentén az egykori uradalmi központ, a vegyes lakosságú Nagylak. A homokpusztával és mocsarakkal tarkított Temesközben pedig Haram (Krassó) és Mezősomlyó esett ki a városok közül. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a városhálózatban a 16. század második felében a korábbi állapotokhoz képest jelentős változás nem következett be, jóllehet a korszakban az egész vidékre kiterjedő népességcsökkenés sújtotta a kis és nagy lakosságszámú helyeket egyaránt. Az utóbbiak közül mégis több faluvá csúszott vissza, sőt nem egy eltűnt a lakott helyek sorából. A hatalomváltásnak a városok közül főképpen az állami, uradalmi és egyházi igazgatási központok lettek a vesztesei, többnyire még akkor is, ha török igazgatási központokká emelkedtek. Főképp, ha török katonaság és civil lakosság költözött a településre, akik védelmi szempontokból a várat és a szuburbiumot foglalták el. Bár szandzsák székhely lett, a hatalomváltás egyik fő veszteseként Szegedet említhetjük. Tárgykorszakunk végére utcáinak és lakosságának száma a korábbi felére apadt, várát és belvárosát törökök sajátították ki. Korábbi szellemi és gazdasági elitjének nagy része eltávozott a városból.53 Bár adataink hiányoznak, analógia alapján arra következtethetünk: Temesvár, továbbá Kalocsa és Csanád egykori érseki, illetve püspöki székhelyek hasonló utat jártak be. Jóllehet mindkét utóbbi náhije székhely lett, az egyházi elit elmenekült, lakosságszámuk visszaesett. E két települést korábban kifejezetten egyházi központ szerepe emelte ki a többi hasonló súlyú település közül, amint erre Kalocsa középkorát tárgyalva Kristó Gyula mutatott rá.54 Arad az ország egyik legtehetősebb társaskáptalanjának székhelye és birtokközpontja, megyei scdria-hely, bár ugyancsak náhije központ lett, hasonló módon járt, sőt az eltávozott magyar lakosságát lassan déli szlávok pótolták. Az uradalmi központok közül Gyula, bár szandzsák székhely lett, ugyancsak vesztett lakosságából, elitje szintén eltávozott, gazdasági ereje megcsappant. A várral rendelkező egyéb uradalmi központok közül például Futak és Nagylak nem tudták megőrizni városi rangjukat, hiszen elvesztették azon funkciójukat, amely kiemelte őket a környező települések sorából.55 A városok közül a kevés nyertes közé tartozik a vidékünkhöz számított, a Budai szandzsákban lévő Kecskemét, továbbá Makó és Békés, amely utóbbi Gyula, Makó pedig elsősorban Szeged vesztén emelkedett. A három város esetében a forgalmi helyzet mellett egyaránt az idegen hatalom távolléte esett hangsúlyosan latba a gyarapodásukban.56 53 Szeged története 1. Szerk.: Kristó Gyula. Szeged, 1983. 541-570. p. A vonatkozó rész Szakály Ferenc munkája. Az egyes várakban elhelyezett török katonaság számára 1. Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága I—III. Budapest, 2007. Passim. 54 Kristó Gyula: Kalocsa. In: Uő.: Fejezetek az Alföld középkori történetéből. = Dél-alföldi évszázadok 20. Szeged, 2003. 83-93. p. Különösen 91-93. p. 55 Kubinyi András 2000. 59-94. p. Passim. -, Csukovits Enikő: Sedriahelyek - megyeszékhelyek a középkorban. In: Történelmi Szemle 39. (1977) 363-385. p. 56 Dávid Géza 2005. 30. p. 356