Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
ugyancsak óvatosan fogalmaz e tekintetben, és az említett városok virágzását inkább a magyarok jelenlétéhez köti. Véleményünk szerint Keve és Újlak felvirágzásában a magyarok mellett a dalmaták játszották a döntő szerepet. Tőlük tanulhatták el a kereskedés mesterfogásait a szerbek, akik a Kévén élő dalmatákkal együtt költözhettek át 1444-ben Ráckevére I. Ulászló király jóvoltából, és folytathatták tovább buzgón kereskedő mesterségüket. A Körös-Tisza-Maros-közben az első adat a Brankovicsok Világos vári birtoklása mellett, amely a déli szlávokra vonatkozóan számunkra ismeretes, Hunyadi Jánosnak azon 1455-ben kiadott oklevelében található, amelyben megparancsolja a hódvásárhe- lyieknek — Márton fia Ferencnek, az esküdteknek, a Hódvásárhelyen élő összes népnek, továbbá a magyar és szláv (tam hungarís quam sclavis) jobbágyoknak —, hogy Szentkirály birtokot a Gyáli Kakas családnak és rokonaiknak adja vissza.18 A vásárhelyi szlávokat, nyilván szerbeket, Hunyadi János hozhatta magával egyik sikeres török- országi betörése után, és Hódvásárhelyen telepítette le őket. Innen egy idő után bizonyára továbbálltak, mert a későbbiekben a mezőváros történetében nem találkozunk neveikkel. Közel tíz év múlva, 1464-ben jelentek meg a Jaksicsok területünkön, amikor Mátyás király nekik adományozta Nagylakot és a hozzá tartozó uradalmat. A Brankovi- csokkal rokon Jaksics család története közismert a kutatás előtt. Különösen megkönnyítette a későbbi kutatók munkáját Borovszky Samu, aki akadémiai székfoglalójában éppen a nagylaki uradalom történetét dolgozta fel.19 Eredményeit az őt követő magyar és szerb szerzők egyaránt hasznosították. Éppen ezért csak néhány megjegyzést teszünk a család férfi ágának 80 éves magyarországi történetéhez. A Mátyás királytól a nagylaki uradalmat elnyerő István és Demeter gyermekei még elsősorban a hazai kötődéseiknek megfelelően lettek kiházasítva, sőt Anna orosz földre került, és Vaszilij Labovics felesége, majd Rettegett Iván cár nagyanyja lett, ám a családot legtovább éltető István fia Márk a római származású nőt, a későbbi Poloxéna asszonyt vette el, Demeter fia Péter pedig magyar családba nősült, neje Csáki Katalin volt. Márk lányai Giovana kivételével, akinek férje Bakics Mihály volt, magyar nemesekhez mentek férjhez. Erzsébet Dóczi Miklós, Mária Artándi Kelemen, Skolasztika Zeleméri László, Margit Patócsi Boldizsár, Anna pedig Bánfi Gáspár majd Kendi Antal felesége lett;20 őket már bizonyára katolikus vallásának keresztelték és nevelték. A család beilleszkedését a magyarországi életbe nemcsak az említett házasságkötések bizonyítják, hanem az is, hogy a reformáció támogatói között találjuk őket. Ha a keleti egyház hitén éltek volna, nem érdekelte volna őket az új vallás tanítása és gyakorlata, attól távol maradtak volna. A Jaksicsok Magyarországra jövetelükkor — amint ez szokás volt — jobbágyaik egy részét is hozták magukkal. Annak azonban kevés nyoma található a forrásokban, hogy mely településeken helyezték el őket. Közvetlen környezetük természetesen belő18 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Codex Diplomaticus comitum Károlyi de Nagy Károly. Sajtó alá rendezi GÉresi Kálmán Budapest, 1883. II. 306. p. Magyar ford. CSMÉ. I. 74. p. 19 Borovszky Samu: A nagylaki uradalom története. Értekezések a történeti tudományok köréből. Budapest, 1900. 20 Ivió 1929. 27. p. 328
