Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Ha valaki a bírája ítéletével szembeszegült, és a büntetését nem fizette ki, mindaddig, amíg a tartozását ki nem egyenlítette, jognélkülivé vált azon a helyen, ahol elítélték.78 Ugyanakkor a bírót kötelezettségek is terhelték. Ha például valakit jogtalan üzelmei miatt börtönbe záratott, azt a szász gróf elé, Lőcsére kellett szállítania, és ott megvádolnia.79 Ha a rab a szállítás közben megszökött, vagy erőszak igénybevételével kiszabadult, a bírót büntették meg.80 A gyanúsítottakat nyolc napig tarthatta fogva, ha azonban úgy tűnt, hogy a fogoly ártatlan, az „előzetes” letartóztatásból köteles volt szabadon engedni.81 Ugyancsak a bíró jogkörét korlátozta a már említett 44. artikulus, amely szerint vérrel járó ügyben a bíró nem ítélkezhet egyedül, csak kettő vagy négy esküdttel együtt.82

Az artikulusok meghatározták a bíró illetékességi körét. Ez a falusi bíró esetében a falu határa, a szász grófé értelemszerűen a provincia területe volt. Ennek szellemében mondta ki az 59. szabály, hogy ha egy magyar nemest vagy jobbágyát megsebesítik, annak a falunak a bírójánál keressék a jogot, ahol az eset történt. Ellenkező esetben ugyanez volt a helyzet akkor is, ha egy nemes vagy jobbágya szász embert sebesí- tett meg. Még gyilkossági ügyben is az a falusi vagy városi bíró volt az illetékes, ahol az eset lejátszódott. Aki a gróf előtt emelt vádat, az ügyét elvesztette.83 A bírót különböző büntetés- és bírságpénzek illették meg. A bírónak például fizetni kellett sebesítés esetén, ám ha négy héten belül nem jelentették a történteket a (szász) grófnak, egy márka büntetést fizettek.84

A peres felek jogairól és kötelességeiről ugyancsak rendelkeztek artikulusok. Az asszonyok, mivel férjük gyámsága alatt álltak, nem léphettek fel a bíróságon. Akinek nem volt férje, szószólót tartozott fogadni. A szószólónak az asszonyok, szegények és árvák — akik szintén nem voltak perképesek — „szavait” kellett mondania, és ügyfele érdekében fáradoznia. Hasonlóan fogalmaznak a Szász tükör vonatkozó artikulusai.85 A Willkür a szószóló bérét is meghatározta. Vádért 1 garas, eskü előtt 3 garas, egy rossz (súlyos) sebért 3 garas, nagy sebért 8 garas, halálért fél márka volt a járandósága a szószólónak. Ha valaki jognélkülit fogadott szószólóként, ugyancsak fél márkát fizetett, de büntetésként.86 Késmárk hivatkozott bírósági jegyzőkönyvének adatai alapján láthatjuk, hogy idővel túlhaladták e rendelkezést. Ott már nők is felléphettek a bíróság előtt.

A szepességi perjogban — éppen úgy, mint a magyarban és másutt — egy ügyet egyszerre nem lehetett két bíró elé vinni.87 Aki így tett, az ügyét elvesztette, és büntetést fizetett, a bírákat pedig nem marasztalták el. Sőt, ameddig az illetékes település bírája előtt folyt a per, addig a szász gróf elé sem lehetett vinni az ügyet, még akkor

78 ZW55. sz.;Ssp. Ldr. 67. l.sz.

79 ZW 57. sz.

80 ZW 76. sz.

81 ZW 83. sz.

82 ZW 78. sz., 44. sz.

83 ZW 59. sz., 60. sz., 45. sz., 47. sz.

84 ZW 86. sz., 90. sz.

85 Ssp. Ldr. I. 45-46. sz., 16. sz., II. 60. sz., 63. sz.; ZW 3. sz., 38. sz.

86 ZW 39. sz.

87 ZW 78. sz., 80. sz.

30