Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

Jelen esetben a korabeli birtokszerzés egyik gyakori módjára láthatunk példát. A hivatali méltósággal együttjáró várakat a méltóság megszűnte után vissza kellett adni, ám a fenntartásukra adott zálogbirtokot csak akkor, ha a kölcsönzött összeget a király megtérítette, amire általában nem került sor. Szabadka és más helyek zálogba adásának külön érdekessége az, hogy a megnevezett 2757 arany forintot a Hunyadiaknak csak a zálogba adás után kellett a várakra fordítaniuk.

Hunyadi János nemcsak jeles törökverő, hanem ügyes birtokgyarapító is volt a maga korában. Még Zsigmond király uralkodása idején szerezte meg többek közt a kerekegyházi (a Marostól délre), a szentandrási és a hódvásárhelyi (a Kőrös-Tisza-Ma- ros közben lévő) uradalmakat.13 Ha oklevelünk alapján még nem is jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy Szabadka is egy uradalom központjaként létezett, azt feltételezhetjük, hogy egy Szabadka központtal kialakuló uradalom körvonalai megjelennek benne, hiszen a Hunyadiak minden bizonnyal a környező falvak gazdasági és piacközpontjaként működő mezővárosból igazgattatták offtciálisaikkal az új domíniumukat, amit az is bizonyít, hogy a későbbiek során castellum is épült a mezővárosban.

Szabadka 1464. szeptember 7-ig a Hunyadiak birtoka maradt. Ekkor adományozta ugyanis Mátyás király Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának.14 Az adományozás tényén túl számunkra két fontos információt ad az oklevél. Mindenekelőtt értesülünk belőle arról, hogy megelőzően Szilágyi László, a király nagybátyja és gyámja birtokolta a mezővárost. Hogy mikor került a kezére, az pontosan nem ismeretes. Feltehetően a Hunyadi János halála (1456) és Szilágyi török fogságba esése (1459) közötti időben, ugyanis 1459-ben Kórogyi Gáspárral bizonyos Valkó és Bács megyei birtokokat cseréltek el. A Bács megyeiek között Nagybajcs, Fibajcs, Ókor, Napfény, Hímesegyház, Kétfülű, Likasegyház, Györgye, Kerekegyház és Turetegyház szerepelnek, amelyeket a későbbiekben is birtokoltak a Hunyadiak.15 1462-ben ugyanis Mátyás király több birtokot adományozott édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek, és köztük kivétel nélkül szerepeltek az említettek.16

Szabadka monográfusa, Iványi István szerint Dengelegi Pongrácz János, 1462 és 1476 között erdélyi vajda, a király rokona, azzal érdemelte ki az adományt, hogy részt vett a korábbi és az 1464. évi török elleni hadjáratokban.17

A Káta nemből származó Dengelegi Pongráczok, akiknek birtokai Szatmár megyében voltak, a Hunyadi rokonsághoz tartoztak. Hunyadi János leánytestvérét, Klárát ugyanis Pongrácz János, a későbbi erdélyi alvajda vette feleségül. A magas rokonság révén a fiák közül ketten országos méltóságokig emelkedtek. László a kolozsmonostori apátság kormányzója lett, János, aki Szabadkát is kapta, három alkalommal (1462- 1465, 1468-1472, 1475-1476) az erdélyi vajda, egyszer (1466) pedig a Szörényi bán méltóságát viselte. András 1463-ban pohárnokmesterként tűnt fel. János fia, Mátyás, aki apja vagyonát és azzal együtt Szabadkát is örökölte, rövid időre a királynéval is ro13 Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig I. Budapest, 1896. 116-117. p.

14 Iványi II. Oklevéltár 4. sz.

15 Zichy X. 94-96. sz.

16 Dl. 15 703.

17 Iványi 1. 40. p.

304