Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK
ledich, de wile he eme nicht vergulden hevet, unde he dat nicht vullenbrengen kan [so is he immer sin pant vor dat gelt]. A kötelmek szabályozásának körébe tartozik a 75. artikulus is,73 amely feltehetően helyi jogalkotás eredményeként született. Ha egy szepességi egy faluban vagy mezővárosban azon hely bírósága előtt szerződött egy másik emberrel, azt hat héten belül tartozott jelenteni a saját bírójának. Ha ezt elmulasztotta, a szerződés érvénytelen lett. Az artikulus a csalásokat próbálta megakadályozni, amelyek mindenhol és minden időben előfordulhattak. Az 53. szabály a szolgálatvállalás körülményeit rögzíti: a szolgálatba álló urának esküt tartozott tenni, amelyben hűségét és szolgálatait ígérte, viszonzásul azonban az előírás az urat is kötelezte arra, hogy a szolgálatot vállalóval szemben semmiféle törvénytelen dolgot nem követhet el. Az artikulus, bár nem hűbériviszonyról esik benne szó, mégis a Szász tükör hűbérjoga 3., 21. 1. és 76. szabályaiban feltűnő szellemiség jegyét viseli magán. A kiegészítések szintén foglalkoznak a kötelmekkel. Miután a piacon vásárolt valaki egy állatot, és a szerződés megköttetett, a vásárló már nem léphetett vissza, még akkor sem, ha az üzlet megkötésénél jelenlévők később rábeszélik erre. Az 5. pedig az ingóság zálogba adásának határidejét bővíti, és azt egy évben határozza meg. E szabály a helyi jogfejlődés bizonyítéka, tovább árnyalja a 25. szabályban foglaltakat.74 A törvénykezés szervezete és az eljárásjog Mint ismeretes, a szász provincia bírósági rendszerében a falusi vagy városi bíró állt az alsó szinten, tőle a szász tartományi grófhoz vitt a fellebbezés útja, valamint ott is lehetett indítani pert, végül pedig a várgrófhoz vagy megyésispánhoz lehetett, illetve kellett fordulni. Mindhárom fórumon társas bíróság működött, azaz minden bíró bírótársakkal ítélt. A falusi bíró bűnügyben sem ítélhetett egyedül, a szász tartományi bíró a 24 bíróval ítélt, a várgrófnak, azaz megyésispánnak pedig — ismeretes a magyar jogból — ugyancsak voltak bírótársai. A bíróság egész évben meghatározott napokon ülésezett, kivéve a karácsony és a húsvét előtti időt. A bírónak büntetlen előéletűnek kellett lennie.75 Személyét védték a szabályok. Ha két ember peres ügyben bíróságra ment, tilos volt fegyvert viselniük, aki mégis vitt magával, elvesztette a perét. A szabály összecseng a hűbérjog vonatkozó határozatával.76 Ha a bírót valaki fegyverrel fenyegette, és az a gróf tudomására jutott, egy márkát tartozott büntetésként fizetni. Ha ez a 24 bíró előtt történt, akkor is egy márkát fizetett, de a gróf ebből nem részesült.77 73 ZW 75. sz. 74 ZW 25. sz. 2. kiegészítés, 5. kiegészítés.; Ssp. Lehnrecht (= Lnr.) 3. sz., 21. 1. sz., 76. sz. 75 ZW 44. sz. 76 ZW 92. sz., 93. sz.; Ssp. Lnr. 67. 1. sz. 77 ZW 85. sz. 29
