Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
és a jobbágyok házai a korban szokásos módon — védelmi okok miatt — bizonyos távolságra helyezkedtek el az uradalom központi épületétől, a kastélytól. A plébániatemplomról még annyi adatunk sincs, mint a kastélyról. A középkor során — mint említettük — mindössze egy alkalommal jelöli adat a plébániát: 1497-ben, amikor vita támadt Váradi Péter kalocsai érsek és Pongrácz Mátyás között a tized fizetése miatt.31 A templom és a plébánia korábbi létezésében azonban nem kételkedünk. Úgy véljük, hogy a templom a 14. században már állt, és előtte a térrel a település magját, központi részét képezte. A középkori Szabadkán más jelentősebb épülettel nem számolhatunk, hiszen a korabeli gyakorlatnak megfelelően az épületek vályogból vagy paticsfallal készültek, a mezőváros hivatalos ügyeit pedig a mindenkori bíró saját házában intézhették. A magyar városi jog az ún. hospes jogból alakult ki. A király, majd később a földesurak is az újonnan letelepülők közösségének gazdasági és jogi kiváltságokat adtak. Kezdetben csak a külföldieknek, latinusoknak és németeknek, később a belső vándorlás során érkező hospesek (vendégek) is élvezték az említett előnyöket. Az illető település hospeseinek adott jogot utóbb a többi lakos is élvezhette. Általában nagyobb mértékű kiváltságot nyertek a királyi városok, kevesebbet a földesúriak. Szabadka középkori történetében ugyancsak fontos szerepet töltöttek be a hospesek, akiket az említett, 1429-ben keletkezett oklevél tüntet fel. Érkezésük, illetve telepítésük pontos idejét a források hiánya miatt nehéz megállapítani. Az 1428. évi oklevél említi a mezőváros bíráját és esküdtjeit, de róluk nem szól. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy már nem voltak ott. Úgy véljük: a 15. század első harmadában telepítették őket. Az 1407-ben kiadott oklevél Szabadkát még faluként említette, az 1428-as már mezővárosnak (oppidum) mondja. Feltételezhetően a két időpont között éppen a hospesek érkezése nyomán változott meg a település jogállása. Talán ebben az időszakban emelte ki a települést a Kunságból a király.32 Nyitott kérdés továbbra is az, hogy milyen ok váltotta ki a hospesek telepítését, mivel forrásaink e tekintetben némák. Talán, mint általában, teljes vagy részbeni elnéptelenenedés késztette e lépés megtételére a birtokost, vagy egyéb okok miatt következett be, mindenesetre azért, mert ilyen módon nagyobb jövedelmet remélt Szabadkáról. A 15. század első harmadából származó adataink — bármennyire kevesek is — meggyőzően bizonyítják Szabadka mezővárosi jogállását, ám lakói szabadságának mértékére következtetni nehezen lehet. Nem ismeretes, mennyire szóltak bele a várnagyok és az uradalmi tisztviselők a mezőváros életébe. Tekintélyük nagy lehetett, mert amíg a bírók közül egynek sem, addig a tisztségviselők közül többnek a neve fennmaradt.33 Officiálisok: 1429. Mező Péter Pándi János Mihály 31 Iványi II. Oklevéltár 5. sz. 32 Györffy György: A magyarországi kun társadalom a XIII-XIV. században. In: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990. 296-297. p. 33 Blazovich László 1996. Passim. 297
