Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

ség megyénként szerveződött. Csongrád megyében a 15. század elején mások mellett Szegeden, Szabadkán és Szeren tartottak vásárt. így Szabadka is a piacos helyek közé tartozott. Joggal felmerülhet a kérdés, miért nem tették közzé a perbe hívást (evocatio) Hódvásárhelyen, amely néhány km-re feküdt Mártélytól, és minden bizonnyal piaccal is bírt. Feltehetően azért, mert ekkor Csanád megyéhez tartozott. Oklevelünkből szintén kiderül, hogy a 15. század elején a Csanádi káptalan hiteles helyi illetősége Csongrád megye területére is kiterjedt. Jóllehet tudjuk, hogy a kalocsai káptalan ugyancsak végzett efféle tevékenységet Szabadkán és vidékén. Az elmondottakon túl számunkra az a fontos, hogy az említett időpontban városunkban piacot tartottak, és a hetipiac napja keddre esett.

Következő adatunk mintegy húsz évvel későbbi időből, 1428-ból származik. Zsig- mond király 1428. október 26-án megparancsolta Kátai Mihálynak és Fülöpnek, továbbá officiálisaiknak, valamint Szabadka város bírójának, esküdtjeinek és népének, hogy Bátmonostori Töttös László Szentgyörgy és Mátyusháza, továbbá Katymár és Patyala nevű birtokairól elhajtott nagy- és aprójószágait, továbbá az egyéb elvitt ingóságokat adják vissza. Egyúttal megbízta a kalocsai káptalant, hogy kiküldöttje tanúbizonyságként legyen jelen az elrabolt jószágok visszaszolgáltatásakor. A káptalan december 17- én kelt leveléből értesülünk arról, hogy kiküldöttje, Bálint karpap, az előre megjelölt időpontban megjelent Szabadkán és a törvény által megszabott ideig várt — idézni ugyanis nemest a birtokán vagy szolgálati helyén lehetett, és ha nem volt jelen, megfelelő ideig várakozni is kellett —, ám a Kátaiak nem jelentek meg, és képviselőjüket sem küldték el, aki a királyi parancsot átvegye. Mindez nem feltűnő, hiszen idézni, mint láttuk, többször lehetett. Annál meglepőbb viszont a szabadkaiak válasza. Uraikhoz hasonlóan ők sem gondoskodtak az elvett javak visszaadásáról, sőt azt válaszolták, hogy még több mást is el fognak vinni Töttös László birtokairól. Magabiztos fellépésükhöz nyilván hozzájárult uraik támogatása, illetve az, hogy uraikkal egyetértésben cselekedtek. Nem is hagyták abba e tevékenységüket, mert 1436-ban hasonló ügyek miatt intézkedett a király.5 6 Az oklevélből a hatalmaskodás tényén túl megtudhatjuk azt, hogy ekkor már bírója és esküdtjei is voltak a városnak, tehát működött a mezővárosi tanács.

1429-ben ugyancsak hatalmaskodási ügyből kifolyólag fennmaradó dokumentumból nyerhetünk új adatokat. 1429. szeptember 1-jén Madarason Hédervári Lőrinc királyi lovászmester, a jászok és kunok bírája, valamint Berencsi István királyi pénztárnok, mint kiküldött bírók ítélkeztek a szabadkaiak és az óbudai apácák vastoroki népei között felmerült peres ügyben, amely „rablás, fosztogatás, emberek akasztása, megsebe- sítése és ütlegelése”, valamint több más gonosztett miatt keletkezett. A felek egyezségre jutottak, azt a 25 ökröt kivéve, amelyeket Kátai Mihály szabadkai officiálisai: Mező Péter, Pándi János, Mihály és Péter vittek el, és rajtuk az elvitt jószágot követelhették. Számunkra az oklevél azért fontos, mert Kátain és az officiálisokon kívül a szabadkai hospesek és királyi lakosok (hospites et incolas regales de Zabathkaf is feltűnnek benne. Hogy városunkat királyi népek lakták, az eddigiekből is kiderült. A hospesek jelen5 Zichy VIII. 247. p. Magyar fordítása: Kapocs Nándor-Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zichy okmánytárban. Baja, 1983. 132-134. p., 139-140. p.; Zichy XII. 132. sz.

6 MÓL Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: Dl.) 12 168.

292