Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

éven át tartoznak szolgálni, és csak ennek letelte után változtathatnak állást, illetőleg gazdát. Ide tartozik a Willkürbe később bejegyzett artikulus, a 96. is, amely megtiltja, hogy az adós a hitelezőjének ruhát vagy házieszközt adjon törlesztésképpen, ő pedig csak pénzt vagy ezüstöt fogadhat el a tartozás fejében.67

A zálogba helyezés alapelveit a Zipser Willkür 25. és 26. artikulusa tartalmazza, amelyek szerint az ingó zálogot a hitelező 14 napig volt köteles megtartani, azután a harmadik napon a zálogot felértékeltethette, és utána a következő piaci napon áruba bocsáthatta. Ingatlan zálogot viszont egy évig és egy napig tartozott megőrizni. Mindkét eljárási mód alapelvei megtalálhatóak a Szász tükörben.68 A zálogolásnak ez a módja egyébként a Szász és Sváb tükör hatásterületén egyaránt megtalálható.

Az általános részek után az egyedi esetekre szóló artikulusok következnek. Ha egy ember a bíró tudtával a fekvőségét vagy ingóságát elzálogosította, azután pedig a hitelező az ő tudomása nélkül eladta — akár a provinciában, akár azon kívül —, akkor az utóbbi jogfosztott lett, és ezután a zálogtárgyat nem volt szabad tovább kölcsönözni vagy elidegeníteni.69 Ha valaki egymástól függetlenül két embernek is felajánlotta ingatlanát zálogként, két különböző bíró előtt, akkor a szászok között elvesztette jogképességét.70 A Szász tükör szellemiségét (Ldr. II. 4L, III. 39.) tükrözi a Willkür28. artikulusa, amely szerint, ha valaki egymárkányi vagy ennél nagyobb tartozásáért nem tud fizetni vagy zálogot adni, azt fogságba kell vetni.71 Ha a tartozás fejében ingatlant foglaltak le, akkor egy évig kellett tartam, de ha kiderült, hogy az adósnak van ingósága, akkor azt foglalhatták le 14 napig, csak ha az nem fedezte a követelést, akkor tarthatták továbbra is zálogban az ingatlant. Hasonló szemléletű a Willkür 5. számú kiegészítése.72

Ssp. Ldr. III. 39. sz.

III. 39. § 1. Swe so scult vor gerichte vorderet op enen man, der he gelden nicht nemach noch borgen setten, de richtere seal eme den man antwarden vor dat gelt; den seal he halden gelike sime ingesinde mit spise unde mit arbeide; wel he ene spannen mit ener heldene, dat mach he dun; anderes ne seal he ene nicht pinen.

III. 39. § 2. Let he ene oder untlopt he eme, dar mede n 'is he des geldes nicht

ZW 37. sz.

Ob einer ein Pfand zwen vorsetzte, ohne untterscheid, was da Recht sey. Welcher Mann sein Haabe, Erb, oder fahrende Haabe versetzt, widens eines gesch- wornen Richters, und Er sein Erb, oder fahrende Haabe, einen andern auch zum Pfand setzt, widens eines andern gesch- wornen Richters, und Er ihnen zweyen sein Erbe oder fahrende Haabe versetzt, wird er ded übergangen, so soll Er vor bad kein Recht haben zwischen und.

67 ZW 84. sz., 96. sz.

68 ZW 25. sz., 26. sz.; Ssp. Ldr. I. 70. 2. sz., II. 41. 2. sz.

69 ZW 36. sz.

70 ZW 37. sz.

71 Ssp. Ldr. II. 4L sz., III. 39. sz.

72 Ssp. Ldr. III. 39. sz.; ZW. 37. sz. 5. sz. kiegészítés.

28