Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

ben betöltött központi szerepét igazolja. Miután a mezővárosi fejlődésre vonatkozóan végigkövettük Hódvásárhely történetét, megállapíthatjuk: a település a 15. század derekára érte el a mezővárosi szintet.69 Donáttornya a Mátyás királytól kapott kedvezmények ellenére sem tudta megőrizni helyét az őt környező települések rangsorában, és ugyanez lett a sorsa a 16. század derekán oppidumként említett Csomorkánynak is. Bár lakosságszámukat illetően vetélkedtek Hódvásárhellyel, a történelmi és gazdasági körülmények alakulása, változása folytán az előbbi szerepét Szentes, az utóbbiét a valamivel távolabb eső Orosháza vette át. A tárgyalt vidék történetét áttekintve továbbá figyelemre méltó jelenségnek tűnik az a töretlen fejlődés, amely Csomorkány és Hódvásárhely tekintetében a török megjelenéséig tartott.

Eddigi kutatásaink során a három település növekedését kísértük figyelemmel. Igyekeztünk felvázolni azt az utat, amelynek során kiemelkedtek az aprófalvak világából, és bizonyítani azt, hogy közülük Hódvásárhely eljutott a mezővárosi állapot szintjére. Kubinyi András és Fügedi Erik módszerét alkalmazva — a városok művelődési viszonyaiból (az egyetemre eljutó diákok, illetve a kolostorok számából) következtetnek az adott település méreteire70 — megállapíthatjuk: a 15-16. századi, majd 800-ra tett hazai mezőváros közül sem Donáttornya, sem Hódvásárhely nem emelkedik ki. Az átlagot képviselik, és ezt megtartva lett későbbi történetével az utóbbi oppidum az alföldi mezővárosi lét reprezentánsa.

(1983)

69 fügedi 1972. 322-323. p.

70 Városhálózat 60-67. p.; Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. In: Századok, 1972. 69-95. p.

272