Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
tusainak, Sebestyénnek és Antalnak, a Szentkirályi család őseinek.21 A földművelés jelentőségének növekedését a korból származó közvetett adattal is igazolni lehet. Emelkedett a terület mezőségi térségében települt falvak jelentősége; az említett Szentkirály templomának 1400. október 11-én IX. Bonifác pápa búcsút engedélyezett azzal a szándékkal, hogy a befolyt pénzt renoválásra fordítsák.22 A gazdasági fejlődés eredményeként, a szerencsés közlekedési helyzet és a birtokos családok fáradozásainak következményeként a 15. század első felében egy Hód vásárhely központtal szerveződő uradalom körvonalai kezdenek kibontakozni, mint az a Székeséi Herczeg család 1446. szeptember 29-én kelt, hamisnak ítélt okleveléből kitűnik: „[...] item opidorum et possessiornum Hód et Wasarhely, Ábrán, Tharyan, Zent- myhalwczaya, Chomorkan, Samson, Donathtornya, Hegyes, Kuthas, et Kamaras voca- tarum in Chanadiensi (comitatu) ad dicta opida Hód et Wasarhely spectantia [így] [,..].”23 Hódvásárhely ebben az oklevélben jelenik meg először oppidumként, és bár Hunyadi János számára egy 1450-ben és egy 1456-ban kiállított oklevél mint possessiot említi,24 mégis ebben az időszakban, a 15. század közepén fejlődhetett mezővárosi rangú hellyé. A nándorfehérvári hős ugyanis 1455-ben inti Hódvásárhely mezőváros lakosait, hogy Szentkirály falut — a Hódmezővásárhelyről Makóra vezető országút bal oldalán, Vásárhelytől 2-4 km-re található a volt település helye —, amelynek birtokjoga körül éppen vita folyt, és ezt kihasználva határának egy részét elfoglalták a hódvá- sárhelyiek, minden halogatás, ellenkezés, kibúvó nélkül adják vissza jogos tulajdonosaiknak.25 Az oklevél üdvözlő részéből kiderül, hogy a településnek ebben az időben bírája mellett már esküdtjei is voltak. Az utóbbiak számára sajnos az oklevél nem utalt. Mégis, az esküdtek jelenléte a mezővárosi közigazgatási szervezet meglétét bizonyítja.26 Hódvásárhely korabeli dinamikus fejlődésének egyik kifejezője a szomszédos falu, Szentkirály területe irányában megnyilvánuló expanzió. A mezővárosi önállóság kifejezője az is, hogy a földesúr a falu elöljáróságához intézi levelét az ügy rendezésére. Az oklevélből az is kiderül, hogy ebben az időben Hódvásárhelynek magyar és szláv — feltehetően a török elöl menekült délszláv — lakossága volt. Három évvel később hasonló módon fordult Szilágyi Mihály a vásárhelyiekhez Szentkirály ügyében.27 Eredményt nem ért el, miként Mátyás sem, aki két ízben fordult a mezőváros esküdtjeihez, polgáraihoz és közönségéhez a szomszéd faluval kapcsolatban.28 21 Elekes Lajos-Léderer Emma-Székely György: Magyarország története az őskortól 1526-ig. Egyetemi tankönyv. Budapest, 1961. 143-146., 194-199. p. 22 MV 1/4. 170., 234-235. p. 23 Magyar Történelmi Tár VI. 28. 24 Gróf Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon I-V., X-XII. Pesten, 1852-1857. (Továbbiakban: Teleki) X. 250-254. p., Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez I. A honfoglalástól 1715-ig. Békéscsaba, 1967. 43. p. 25 A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor, sajtó alá rendezi Géresi Kálmán I—III. Budapest, 1882. (Továbbiakban: Károlyi Oklevéltár) II. 307-308. p. 26 „Johannes de Hunyad comes perpetuus Bistriciensis et capitaneus generalis in regno Hungáriáé constitutus circumspectis viris Francisco filio Martini ac iudicibus iuratis ceterisque universis populis et iobagionibus hungaris quam selavis in oppido nostro Holdwasarhel appellate commorantibus salutem cum dilectione.” Uo. 27 Károlyi oklevéltár II. 307-308. p. 28 Uo. II. 465-467. p. 266
