Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

A közlekedés- és útviszonyok az alábbi módon alakultak. Itt vezetett át a Csong- rádról Csanádra vivő hadi út, amelybe éppen a középkori Hódmezővásárhelyen csatlakozott a Szer felől a Körtvélyesi réten át érkező mellékútvonal.5 A Hód-tó az év nagy részében összeköttetésben állt a Tiszával, és vízi utak találkozási helyéül szolgált. A Kakasszék-éren Gyulától, a Szárazéren pedig Arad térségéből lehetett idáig eljutni.6 A vízi közeledés és kereskedelem emlékeit a szájhagyomány, valamint későbbi korok iratanyaga őrzik. Hódmezővásárhely és Szentes vidékén máig fennmaradt szólás: „olyan nehéz sorsa van, mint a hajóhúzó lónak”. Emlékeznek arra is, hogy Vásárhelyről Gyula felé haladván egy török hajó elsüllyedt.7 A 18. században sokszor a halászat eszközéül szolgáló rekeszeket bontották el, hogy alacsonyabb vízállás esetén is hajózhassanak.8

A lakosság létalapját biztosító, mezőgazdasági művelésre is alkalmas földterület mellett a szárazföldi és vízi utak, továbbá a rétsági és mezőségi vidék határán elfoglalt hely előnyei hatottak telepítő tényezőként Hód és Vásárhely, a két középkori falu kialakulásában. A Kórógy partján Donáttornya, míg a Hód-tóhoz kapcsolódó vízrendszer egyike, a Csomorkányi lapos mellett, a mai Hódmezővásárhelytől keletre, Csomorkány emelkedett ki az idők folyamán a középkori aprófalvak világából.

A Tisza mentének a mai Csongárd megye területére eső települései közül a 11-12. században jobbára csak azokról szólnak az oklevelek, amelyek a folyó partján, illetve ahhoz közel feküdtek.9 Nem véletlen tehát, hogy a középkori Hódot írásos forrás 1231- ben említi először, mégpedig Csák Miklós végrendelete.10 A falu a Hód-tó délkeleti oldalán, a mai Újváros nevű kerület tóparti részén feküdt.11 A magas, partos terület természeti adottságait tekintve igen alkalmasnak bizonyult emberi tartózkodásra. Itt, a Hód-tó és a Kis-tó találkozásánál összeszűkült a tómeder.12 A Csongrádról érkező út az e helyütt lévő gázlón át vitt tovább Csanád felé.

Vásárhelyet, amely Nána ispán 1266-ban keltezett végrendeletében bukkan elő,13 Major Jenő a formnők, azaz piacos helyek közé sorolja. A Hód-tó északi partjára települt Vásárhely. Kialakulásában és fejlődésében ugyanazok a tényezők játszottak közre, mint a tőle néhány száz méterre lévő Hód esetében. A két falu tájéka a nagyobb szegedi piackörzeten belül olyan helyzetbe került — a nagyobb települések: Csongrád,

5 TF I. Csongrád vármegye a XIV. század elejéig című térképmelléklet.

6 Bodnár 1928. 5-25. p.

7 Dr. Barta László és Farkas Ferenc szóbeli közlése.

8 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára IV. A. 21. a. I. No. 17., 1753. május 8.

9 TF I. 835-907. p. passim.

10 Codex diplomatics Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér III. 2. 227. Budáé, 1829.; TF I. 858. p.

11 Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története I-V. Budapest, 1900-1910. (Továbbiakban: Sze- remlei). II. 350-362. p.. Székely György: Vidéki termelőágak és az árukereskedelem a XV-XVI. században. In: Agrártörténeti Szemle 1961. 307-322. p., Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Budapest, 1954. 128-130. p.

12 Bodnár 1928. térképmelléklet.

13 Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánki Dezső gyűjtését kiegészítette, sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. I. Budapest, 1936. 87-90. p.

264