Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

bálya is.48 A Szepesi jogkönyv még további cikkelyeket is tartalmaz, amelyek az említett eseteket újabb variációkkal gazdagítják, és szellemiségükben természetesen az eddigiekhez igazodnak. Csak egyet említünk érdekességként: ha egy házaspár egyik tagját megölik, a büntetéspénzből egyharmadot kap a túlélő házasfél, a kétharmad a gyereké, ha pedig nincs utód, a rokonság kapja az utóbbi részt.49

Bár a jogkönyvekben lefektetett jogelvek a szokásjog gyakorlatát írják le, mégsem érdektelen, ha a bennük szereplő artikulusokat szembesítjük a valósággal. A Zipser Willkür esetében ez kivitelezhető, ugyanis a legkorábbi, az 1533 és 1553 közötti évek eseményeit és jogügyleteit tartalmazó késmárki tanácsi bírósági jegyzőkönyvben (városkönyvben) az öröklési jogra,50 mégpedig annak a végrendeletekben megnyilvánuló módjára vonatkozóan számos esetet találunk testamentumokban vagy bírósági ítéletekben. A Willkür keletkezésénél jóval később született városkönyv adatainak bizonyító ereje már csak azért sem lehet kétséges, mert a jogkönyv hatályos volt akkor is, éppen az említett lőcsei bejegyzés hívja fel erre a figyelmet.

Az élet ezerarcú, ezért egyes jogesetekben nem az egyes artikulusok szó szerinti megvalósulását keressük, hanem azokat az elveket, amelyeket az egyes szabályokban papírra vetettek. Mint ismeretes előttünk, a gyermekek egyik szülő halála után megkapják apai vagy anyai részüket, a vagyon felét. így a Somp-i Cyries 1546-ban a tanács előtt egyik fiára hagyta vagyonának felét, és azt is kikötötte, hogy vagyonának másik felét a négy gyerek az ő halála után kapja majd meg.51 Ugyanezt tette 1547-ben Kleyn Thomas veje, Péken Peter és felesége, Margarethe, Kleyn leánya egyetértésével, szintén a tanács előtt. A fiára, Hansenre hagyta a ház, az udvar és az örökség felét. A beleegyezés fejében Klein Peter Pékenre és Margarethe-re két lovat hagyott. Feltehetően a lány, Margarethe, férjhez menetelekor már megkapta a ráeső vagyon egy részét. Azt is írásba foglalták, hogy az atyánál maradó fél részen gyerekei a halála után osztozzanak.52

A mostohagyermek, mint tudjuk, csak a felét kapta az édesgyermekek részének. 1535-ben Nicolaus Lang fiát, Alexander rauschenbachi plébánost apja halála után pénzben így elégítette ki az elhunyt özvegye, Agnet.53 Egészen más helyzetben kapta meg atyai részét 1552-ben Margarethe, Greger és Agatha. Anyjuk, Anne apjuk halála után másodszor is férjhez ment, és a mostohaapa, Brösel Branusch kiadta a gyerekek atyai részét.54 1545-ben Hans Patiker és mostohagyermekei az eladott házon és a többi vagyonon úgy osztoztak, hogy a vagyon egyik felét Hans Patiker kapta, másik felét pedig a hat gyermek. A fél örökségen belül határozták meg az egyes gyerekekre eső részt.55

Apollónia asszony, egy gyermektelen házaspár túlélő tagja a férj halála után, 1537-ben férjének testvére és annak két gyereke részére vállalta a részük kifizetését, és

48 Budai jogkönyv 395. sz.

49 ZW 3. sz.

50 Ilpo Tapani Piirainen-Arne Ziegler: Das alteste Gerichtsbuch der Stadt Kásmark/Kezmarok aus den Jahren 1533-1553. (= Gerichtsbuch) Leutschau/Levoca, 1988.

51 Gerichtsbuch 68. p.

52 Gerichtsbuch 70. p.

53 Gerichtsbuch 37-38. p.

54 Gerichtsbuch 80-81. p.

55 Gerichtsbuch 62. p.

25