Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
zott.113 Egyébként jelen esetben ugyanaz fordult elő, mint egy korábbiban: a „földiek”, az egy helyről származók társultak egymással kereskedelmi ügyleteikben, és családi, rokoni összeköttetéseket létesítettek. Továbbá a néhány bemutatott eset világosan igazolja: a Pestről, Budáról és máshonnan érkezett nagykereskedők nagy lendületet adtak Várad és Debrecen, a két „szomszédvár” gazdasági és társadalmi fellendülésének. Az egymás utáni menekülthullámok Debrecen fejlődésére tett hatásával, amelyről sokan írtak már, az alábbiakban foglalkozunk. 3. A 16. század második felében a török hódító megjelenése következtében az ország lakosságában és nemzetiségi arányaiban jelentős változás következett be, amely elindult már a 15. században, és folytatódott a 17.-ben, ám a lényeges változások mégis Nándorfehérvár elfoglalása (1521) és a 15 éves háború lezárulása (1606) közötti időben játszódtak le. A későbbiek során már csak néhány tíz kilométert mozgott az etnikai határ, főképp az Alföldön, amely terület tárgykörünkbe tartozik. Máig nyomot hagytak a Kárpát-medence népességének történetében. Vesztese mindenképpen a magyarság volt, amelyet ősi szállásterületeiről mozdítottak ki, ahova helyette idegenek érkeztek.114 Mindez később tragikus következményekkel járt, amelynek részletezése nem jelen írás feladata. Az Alföldön a déli szlávoknak már a 15. század első harmadában elindult bevándorlása rajzolta át az etnikai határt. A Temesvár alatti területekről lassan eltűnt a magyar népesség.115 A Duna-Tisza közén a változás majd egy évszázaddal később ment végbe.116 Előbb a nemesség és a papság, már aki tudott, menekült el, majd követte őket a föld népe, nem akarván szolgálni az új urakat, mint a pásztor nélkül maradt nyáj, el- széledt. Útirányukról nem maradt fenn adat, feltehetően a hadjárásoktól kevésbé érintett vidékekre húzódtak. Több híranyag maradt fenn azokról a gazdag polgárokról, akik sikeresen távoztak, és menekítették vagyonuk egy részét az ország északabbra fekvő városaiba. Közülük kerülővel többen eljutottak Debrecenbe. Bornemisza Tamás Ka- mancról (Sremski Kari övei) származott.117 Nem Debrecenben élt, ám számos üzlete a városhoz kötötte. Ugyancsak feltűnik a városban Bornemisza András rimaszombati 113 Bessenyei: Menekültek, 35. p., 101. p., 114 Minderre összefoglalóan 1. Dávid Géza: Magyarország népessége a 16-17. században. In: Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Millecentenáriumi előadások. Szerk.: Dr. Kovacsics József. Budapest, 1997. 147-185. p., Dávid Géza: Pasák és bégek uralma alatt. Budapest, 2005. Különösen 13- 52. p. 115 SZAKÁLY FERENC: Serbische Einwanderung nach Ungarn in der Türkenzeit. In: Ethnicity and Society in Hungary. Ed. by Ferenc Glatz. Emdes Historiques Hongroises. 1990. (2.) Budapest, 1990. 21- 39. p., Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései (1554-1579). (Dél-alföldi évszázadok 8.) Sorozatszerk.: Blazovich László. Szeged, 1996. 6-7. p., Blazovich László: A Dél-Alföld települései a 16. században a defterek alapján. In: Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv III. Főszerk.: Á. Varga László. Budapest, 2008. 27-30. p. 116 Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben. (Délalföldi évszázadok 24.) Sorozatszerk.: Blazovich László. Szeged, 2008.; Blazovich Lászó: A Dél-Alföld települései, 330-340. p. 117 Bessenyei: Menekültek, 14. p. 246
