Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

I. KÖZÉPKORI JOGKÖNYVEK, RENDISÉG ÉS ETNIKAI AUTONÓMIÁK

Mutter welches am Leben ist, den and(ern) Kindern, einem jeglichen Kindt entvor, als vili außgegeben, aiß vili der and(ern) Geschwister eines genom(m)en hat, die außgegeben sind, sonsten nehme ein Geschwister so vili der Theilung als das andere.

12. sz. Wie Kinder außgegeben und berathen, nach ihren Eltern Todt, sich mit andern veränderten theilen sollen.

Ob daß käme, daß Mann und Weib miteinander leben, und sie ihre Kind (er) allesamt außgeben, und sie nach ihrer Macht beraithen, und Gott über die Frau oder über den Mann geböthe, welches denn untter den 2en bliebe, und sich veränderte, und seine Kinder mit ihm theilen wolten, ihrer Mutter, oder ihres Vatters they! aiß es wohl billich ist. So spricht unßer Recht; daß die Kinder wieder einlegen, was ihnen von ihren Eltern worden ist, und nochmahls die Helfte nehm(e)n auf daß die Kinder ihre Eltern nicht also sehr mögen beschatzen.

Még a gyerekek örökösödésének körébe tartozik az apa halála után született (utószülött) gyerek esete. A helyzetet a Zipser Willkür 13. artikulusa éppen úgy ítéli meg, mint előképe. Ha egy férfi megnősül, majd egy éven és hat héten belül meghal, a Morgengabe-t, a hitbért megkapja az özvegy. Ha az asszony terhes lesz az idő alatt, nem kap Morgengabe-t, amíg nem szül. Ha a gyermek halva születik, megkapja a hitbért, és amit még a férjétől kapott. Ha az utódot élve világra hozta, a gyerekkel a vagyon fele részét kapja. Ha az asszony hal meg az említett idő előtt, a Morgengabe-t nem kapják meg a rokonai, a férj csak azt tartozik átadni az asszony legközelebbi rokonainak, amit felesége pénzben vagy más dolgokban örökölt. A két mű közötti összefüggés nyilvánvaló.46

Ssp. Ldr. I. 33. sz.

Nu vernemet umme en wif, de kint dreget na eres mannes dode unde sek barhaft misét to der bigraft oder to dem drittegesten: wert dat kint levendich geboren, unde hevet de vrowe des getuch

ZW 13. sz.

Ob ein ehrbahrer Mann, ein Weib nimmt zu der Ehe, und ihr morgengabet, u(nd) der eines untter Jahr und Tag stirbet, wiemann sich in dem halten soil. Wenn ein Ehrbarer Mann, eine Witwe, oder

46 Ssp. Ldr. I. 33. sz.; ZW 13. sz.

23