Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)
II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN
jószágvesztésre ítéltek közül ugyanis csak azok tudták megváltani magukat, akiknek elégséges anyagi alapjuk volt hozzá — aki nem tudott fizetni, annak fejét vehették —, ezért az ítélet nyomán az úr busás jövedelemre számíthatott. A fentiekben leírt helyzet állt elő a szakirodalom által részletesen tárgyalt, drámai fordulatokban gazdag perben, amely Somogyi Ferenc és Oláh János között 1528-1529- ben zajlott, amikor a városi bíróság által meghozott ítéletet a földesurat képviselő várnagy is helyben hagyta. A büntetés végrehajtásáról keveset beszélnek a források, de az ismeretes, hogy Oláh Jánosnak — politikai kérdések is szerepet játszottak az ítéletben — le kellett mondania bírói tisztéről. A törvénykezés hármas lépcsője a gyulai plébános számára készült oklevélből is kiderül. Mátyás plébános is az említett három fórumhoz fordulhatott.34 Fővesztés büntetést, amely mindig jószágvesztéssel jár, engedi meg Corvin János a városi bíróság számára azon officiálisokkal szemben, akik a lakosságnak nagy károkat okozva az éj leple alatt garázdálkodnak a városban.35 A szabadalomlevél szerint Gyula város bírájának és esküdt polgárainak nagy önállóságuk volt a jurisdictio területén. A törvénykezés a helyi, illetve városi szokásjog, amelyre az 1496. évi szabadalomlevél is többször hivatkozik, továbbá a városi tanács által kiadott szabályrendeletek (statútumok) alapján ment végbe. A gazdasági kiváltságok (a személyekre bontott adózás megszűnése, a termény- és robotszolgáltatás minimális mennyisége, vámkedvezmények, vásártartási jog) mellett éppen a város igazgatásában és a városi törvénykezésben szerzett jogok tették vonzóvá a mezővárosokat, így Gyulát is a jobbágyság számára. A város közösségét mint jogi személyt a bíró képviselte a földesúrral, illetve az őt képviselő officiálisokkal szemben. Ilyeténképp lazult, szinte eltűnt a földesúr és a jobbágya közötti személyes függés. A bíró tárgyalásai során mindig hivatkozhatott az írásban lefektetett egyezségekre, és mint önálló jogi személy képviselője nagyobb nyomatékkai hivatkozhatott a szokásjogra annál, mintha csak magát, mint természetes személyt képviselte volna. A földesúri bíróságon a jog és méltányosság, továbbá a vidéken és az illető helyen hatályos szabályrendeletek, valamint a szokásjog alapján ítélkeztek, amelyet a földesúri bíróságnak is ismernie kellett. Esetünkben bizonyítja eme állítást, hogy Sadobrich Péter várnagy nem kis büszkeséggel említi Brandenburgi Györgyhöz írt levelében, hogy mivel várnagytársa nem járatos a helyi jogban, minden teher az ő vállára szakadt.36 A későbbi korok hivatalaitól azonban még messze állunk ebben az időben. Lötz János, az őrgróf megbízottja jelentette ugyanis, hogy Flunyadon nem a vár előudvará- ban, hanem kocsmákban ülésezik a várnagyi bíróság, amely rendellenességnek ő véget vetett.37 A városi szabadságjogok között szerepel a plébánosválasztás joga, amelyet nemcsak a szabad királyi városokban, hanem más városokban is gyakoroltak, így az 1498 34 GYO 67. p., Iványi 1934. 88-89. p., Bácskai 1991. 47-50. p. 35 GYO 33. p. 36 Iványi 1934. 84. p. 37 Uo. 217
