Blazovich László: Demográfia, jog és történelem. Válogatott tanulmányok - Dél-Alföldi évszázadok 31. (Szeged, 2013)

II. KÖZÉPKORI MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSLAKÓK AZ ALFÖLDÖN

A szabad királyi városi rangot nem sikerült elnyerniük, ehhez nem bizonyultak elég erősnek, de kiváltságokat kaptak. 1476-ban Mátyás király az ország összes, királyi- és magánkézben lévő vámhelyein vámmentességet adott számukra mindenfajta árujukra.17 Az adománylevelet 1492-ben II. Ulászló, 1516-ban II. Lajos és 1557-ben I. Ferdinánd királlyal megerősítették.18 Hogy miként tudtak érvényt szerezni e szabadalomnak főképpen a magánvámok birtokosaival szemben, arra nincsen adatunk, mindenesetre igen fontosnak és hasznosnak tartották, ha minden királlyal megerősíttették.

1542-ben Gyula ismét királyi birtok lett. Lakosai nem szalasztották el az alkalmat újabb kiváltságok megszerzésére. Az 1553. és 1556. évi ostromok után megfelelőnek látták az időt kéréseik előadására. Bár a szabad királyi város rangját most sem sikerült elnyerniük, számos kiváltsághoz jutottak, amelyeket Karácsonyi János vett számba.19 Leírása szerint az összes addigi kiváltságaikat megerősíttették a királlyal, továbbá felmentést kaptak a királyi adó fizetése alól, az italmérés jogát a királlyal együtt gyakorolhatták, azonkívül a királyra szállt majd tovább, az adományozott házakba pedig az új tulajdonost királyi ember helyett a város iktathatta be. Gyula tehát lépésről lépésre haladt előre a szabad királyi várossá fejlődés útján. Feltétlenül egyet kell értenünk Karácsonyi Jánossal, aki szerint, ha a török hódoltságot elkerülte volna a város, a megszerzett kiváltságok birtokában nagy fölvirágzásnak indult volna.20 A város történetével foglalkozó feldolgozások adatai valóban arra engednek következtetni, hogy Gyula városa a 16. század első felében, éppen amikor az ország nagy részén hanyatló állapotokat találunk, fellendülőben volt. A városban és Zaránd megyei vidékén a hódoltsági népesség egy részének ide menekülése folytán nőtt a lakosságszám, amely ösztönzően hatott a város iparára és kereskedelmére, továbbá a gyulai kereskedők bizonyára kihasználták a határhelyzetből adódó konjunkturális lehetőségeiket, amelyek elsősorban a távolsági állatkereskedelemben nyilvánultak meg.

*

Gyula gazdasági életében, mint minden egyes városéban — miként említettük — nagy szerepet játszott a távolsági kereskedelem, és vezető szerepet vittek a városi életben a kereskedők. Éppen ezért féltő gonddal ügyeltek gazdasági kiváltságaikra. A fentiekben említett, 1476-ban Mátyás királytól nyert vámmentességet biztosító oklevelüket — mint láttuk — háromszor íratták át. Nagy szükségük volt e kedvezményre, mert buzgón ki is vették részüket a távolsági állatkereskedelemből, amelyből a városi polgárok mellett vidékünkön a mezővárosiak és a parasztok is — ahogyan Kubinyi András is hangsúlyozta21 — érdekeltek voltak. A 15-16. század fordulójáról azonban régiónkból a távolsági nagyállat-kereskedelemre vonatkozóan kevés adat maradt fenn. A forráshiány legfőbb oka az, hogy ezen időben még nem keletkeztek olyan irategyüttesek, ame17 GYO 22-23. p. Magyar fordítása: Kristó Gyula. In: Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981. 66-67. p.

18 BT II. 150. p., Scherer I. 88. p.

19 BT II. 150. p.

20 Uo. 152. p.

21 Kubinyi András: Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a XV-XVI. század fordulóján. In: Történelmi Szemle. 1994. 1-2. szám. 39. p.

214